Amilyen könnyű belekezdeni valamibe, legalább annyira könnyű (ha nem még könnyebb) abbahagyni azt a valamit. Ami egy hobbinál hanyag vállrándítással (és némi anyagi veszteséggel) „leírható tétel”, nyelvtanulási szempontból végzetes hiba.
2013 ősze óta, amikor elindult a Speak! Nyelviskola, sok minden változott körülöttünk és „bennünk” is (sokkal profibbak és nagyobbak lettünk nektek köszönhetően), ám egy jelenség változatlanul fennáll: ez pedig az idő előtti abbahagyás.
Mit értek idő előtti abbahagyáson? Azt, amikor egy diákunk anélkül fejezné be a tanulást, hogy elérte volna a célját (magabiztos beszéd, új állás, külföldi munka, nyelvvizsga stb.).
Ma ennek a problémának a gyökeréig próbálunk leásni, mert, ha sikerül átadnom mi a baj a „félmunkával”, akkor talán te leszel az az egy ember a tízből, akit kimenekíthetünk a csapdahelyzetből, amihez e rossz döntés garantáltan vezet.
Az abbahagyás mindenkinek kudarc
Az abbahagyás leginkább neked kudarc.
Beregisztrálsz az oldalunkon, eljössz hozzánk szintfelmérőre, megnézed a bemutatóórát, beiratkozol az első tanfolyamodra és rendesen tanulsz. Szépen fejlődsz, egyre magabiztosabb leszel, bővül a szókincsed, elkezdenek feloldódni a gátlásaid.
Jönnek az első sikerélmények, pozitív megerősítéseket kapsz a környezetedtől, zökkenőmentesen túl vagy életed első hosszabb (angol) beszélgetésén. Látszólag sínen vagy, aztán egyszer csak …
… minden előjel nélkül fogod és berántod a vészféket, a nyelvtanulási expressz pedig kisiklik.
Mert bár szép tájakat láttál, érdekes embereket ismertél meg a kupéban ülve, nem érted el a végállomást.
Mi a legnagyobb baj azzal, ha így teszel? Nem csak felrúgod az eredeti tervet, amit saját magadnak határoztál meg, hanem hosszú ideig (talán évekig, évtizedekig) nem „ülsz vissza a vonatra”. Egy ideig még a „leszállóhely” környékén marad az angoltudásod, nem sokkal később viszont „hátramenetbe kapcsol” és elindul vissza oda, ahonnan elindultál.
Fokozatosan, szinte észrevétlenül fejlődik vissza, kopik el a megszerzett tudásod, a folyamat végére pedig azt is elfelejted, hogyan kell „felszállni a vonatra” és talán újra félni fogsz belevágni az „utazásba”.
Nem érkeztél meg arra a pontra, ahonnan – jó értelemben – már nincs visszaút, ezért kezdhetsz megint mindent elölről.
Lássuk be, ez elég pocsék helyzet.
Az abbahagyás a tanárodnak is kudarc.
Az abbahagyás kicsit olyan, mintha egy portréfestő modellje lelépne a harmadik kávészünet után – a művész pedig ott maradna egy ígéretes alkotásnak indult, ám örök befejezetlenségre kárhoztatott félkész munkával.
Vagy, mint egy utánpótlásnevelő edző, aki kiszúrja a medencében a tehetséget, összeállít egy profi edzéstervet a versenyzőjének, aki sorra nyeri a korosztályos kupákat, aztán egyik hajnalban hiába várja az uszodában. A versenyző kiszállt, a siker reménye odalett.
Miért mondom, hogy örökre szól a befejezetlenség és az abbahagyással elveszik a remény?
Mert tapasztalataink szerint 10-ből 9 diák, aki valamilyen ürüggyel szakítja félbe a tanulását, az ígéret ellenére soha nem tér vissza.
(Hangsúlyozottan nem nyomós okokról, hanem kifogásokról beszélek, mivel a családi vagy munkahelyi körülmények változásából fakadó, kényszerű abbahagyás után a diákok túlnyomó többsége visszatér a „pályára”.)
Végül az abbahagyás nekünk, mint iskolának is kudarc.
Mi a diákok – vagyis a te – sikereidből táplálkozunk. Ha tetszik, az általad elért eredményekből növekszünk, fizetjük a termeket, tanárokat, munkatársakat.
Ha te idő előtt itt hagysz minket, az rossz fényt vet ránk, mert azt üzeni a külvilágnak, hogy valami nem stimmel.
(Zárójeles, de fontos részlet: a Speak!-ben így is egyedülállóan alacsony az idő előtt abbahagyott, lezáratlan tanfolyamok aránya (3-5%). Maximalisták vagyunk, ezért szeretnénk, ha ez a szám 0% lenne.)
A nyelvtanulás win-win szituáció – az abbahagyás lose-lose helyzet
Ideális esetben mindenki nyer, ha te diákként sikeres vagy a nyelvtanulásban.
Jó az iskolának, mert az eredményeid beszélnek a reklámjaink helyett.
Jó a tanárodnak, mert megerősíti az elkötelezettségét a hivatása iránt és elégedetten hajtja álomra a fejét, hogy másnap önbizalommal telve álljon újra a tábla elé.
És jó neked, hiszen az angoltudás segítségével már nem csak megálmodhatod, hanem valóra is válthatod az álmaidat, legyen szó külföldi utazásokról, vállalkozás alapításáról vagy nagyobb kihívással (és magasabb fizetéssel) járó, új munkahely megszerzéséről.
Az abbahagyás ezzel szemben igazi vesztes-vesztes helyzet.
Akkor mégis miért hagyják abba az emberek a tanulást?
- Megtévesztő sikerek: „sajnos” annyira hatékony a beszédcentrikus nyelvtanulás és olyan gyorsan hozza meg az első részsikereket, hogy sokan abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, ennyi elég is volt. Aki kicsit is ismeri a tanulás módszertani hátterét, az tudja, hogy milyen következményekkel jár a „befejezetlenség” – ám a többséget ez a szakmai érvelés nem hatja meg.
- Holtpont és motivációvesztés: a másik leggyakoribb oka az abbahagyásnak az első mélyponttal való szembesülés. A tanulási görbe nem egyenletes, könnyebb és nehezebben teljesíthető szakaszok váltják egymást. Az abbahagyók általában az első nagyobb kihívást jelentő etap előtt (vagy menet közben) szállnak ki és indulnak a könnyebb ellenállás (abbahagyás) felé. Munka és megpróbáltatás nélkül viszont nincs sikeres nyelvtanulási folyamat. Aki mást mond, hazudik és olcsó sikert ígérve, hamis reménnyel kereskedik.
- Önbecsapás mesterfokon: a harmadik legtipikusabb eset, amikor az abbahagyók őszintén azt hiszik, hogy csak tartanak egy „kis szünetet” a következő tanfolyamuk előtt. Dehogy hagyom én abba, csak ki kell pihennem nyáron a fáradalmakat – halljuk újra és újra egyébként rendes és szorgalmas emberektől. A fájdalmas tapasztalat viszont azt mutatja, hogy őket hosszú időre – talán örökre – elveszítjük.
Mi a megoldás?
A nyelvtanulás nem sprint, hanem hosszútávfutás.
Nem turbódiéta, hanem életmódváltás.
Nem instant kávé, hanem minőségi presszó.
Nem csodaszer, hanem terápia.
Nem vázlat, hanem mestermű.
Nem Tinder, hanem párkapcsolat.
Ami munkával, erőfeszítéssel, jó és rossz napokkal, lemondással és fáradtsággal jár.
Bárcsak könnyebb lehetne. A mi dolgunk nyelviskolaként is sokkal egyszerűbb lenne, ha kiszögezhetnék a bejárati ajtó fölé, hogy „2 hónap alatt 3 nyelven beszélhetsz folyékonyan”. Képzeld csak el, Dagobert bácsiként úsznánk az aranytallérokban.
De nem akarunk becsapni téged. Az igazmondás munkaköri kötelességünk.
Az abbahagyás egyetlen ellenszere annak a gondolatnak a tudatosítása, hogy a célod elérése érdekében érdemes meghozni a sikerhez szükséges áldozatokat. Akkor is, ha néha fáj.
Azt megígérhetem, hogy mi minden legális és szakmailag „bevizsgált fájdalomcsillapítót” és motivációs „doppingszert” biztosítunk neked a tanulás során. A többi már rajtad áll.
