Lájkból nem lesz nyelvtudás
Mielőtt a szívükhöz kapnának és gyilkos kommentbombák gyártásába kezdenének az online nyelvtanulás védelmezői, ma (kivételesen) nem az online angoltanulás hátulütőiről írunk.
Ez a cikk a lustaságról szól.
A te lustaságodról.
Mi a közös a környezetvédelemben és a nyelvtanulásban?
Rendszeres hallgatói vagyunk a Kreatív Kontroll által sugárzott „marketingrádió”, a Kontent Pub adásainak, és a június 7-én megjelent beszélgetésben felkaptuk a fejünket egy hírre.
„A vásárlók 49%-a többet is fizetne egy márka termékeiért, ha a cég számukra fontos ügyet támogat – derül ki a MediaCom 2000 egyesült királyságbeli fogyasztót bevonó felméréséből. Ez a szám a 18–24 éveseknél már 60%.
(…)
Ugyanitt a válaszolók 63%-a azt gondolja, hogy a brandeknek felelősségük van, hogy valamit visszaadjanak a társadalomnak, 80% pedig a környezetvédelmet különösen fontos és támogatandó ügynek tartja.”
(forrás: marketingszöveg.com)
A Kreatív Kontroll szövegírói között zajló beszélgetés (amit ide kattintva tudsz teljes terjedelmében meghallgatni) arra a gondolatra futott ki, hogy ezt a statisztikai adatot is érdemes fenntartásokkal kezelni.
Tény, hogy az emberek szeretnek szavakban elköteleződni jó ügyek, fontos értékek mellett, és úgy tekinteni önmagukra, mint a környezetükkel törődő, felelős állampolgárokra.
Lájkcunamit generálnak a Facebookon azok a cikkek, amelyek lelkes faültető fiatalokról, közép-afrikai kútfúrásokban résztvevő magyar önkéntesekről, vagy egy sikeres állatmentési akcióról szólnak.
Mégis, amikor ki kellene kászálódni a fotelből, és ásót ragadva támogatni a helyi környezetvédelmi csoport munkáját, az emberek többsége a kényelmes semmittevést választja az aktív cselekvés helyett.
Ezért megy élményszámba egy nagyobbacska tiltakozó megmozdulás, vagy egy civil szervezet akciója, amin ötnél több önkéntes vesz részt.
A közösségi média még inkább felerősíti ezt a hatást, hiszen jelentősen lecsökkenti a „támogatás költségeit” – egy lájk, egy együttérző profilképcsere, és már nyugodtan alhatok, mert „tettem valamit a közösségért”.
Ez a látszat elköteleződés baromi kényelmes: nem kerül pénzbe, időbe, nem igényli a személyes jelenlétet, és egyúttal remekül racionalizálható vele egy vásárlói döntés („azért vásárolok ebben a luxusbutikban, mert újrahasznosított lenszálakat használnak a gyártás során”), vagy igazolható a komolyabb erőfeszítés hiánya („én is aláírtam egy online petíciót, aztán nézd meg, nem lett belőle semmi”).
Hogy mégis mi köze ennek az egésznek a nyelvtanuláshoz? Megdöbbentően sok.
Lájkolás ≠ nyelvtanulás
Ez brutálisan őszinte lesz. Lehet, hogy nyugodtabban alszol attól, hogy belájkoltál egy nyelvtanulással foglalkozó Facebook oldalt, de ezzel még (szinte) semmit nem tettél a nyelvtudásod fejlesztéséért.
A profilod hazudhatja magáról azt, hogy elkötelezett vagy a nyelvtanulás iránt, de ha az általad kedvelt angoltanulós oldalak száma nem növekszik egyenes arányban a szókincseddel, vagy a nyelvtani tudásoddal, akkor pótcselekvést végzel, nem tanulsz.
Félre ne érts, nem az a probléma, hogy bekövetsz nyelvtanulós oldalakat, vagy rendszeresen olvasod egy nyelviskola, angol nyelvű magazin, vagy tanulástechnikai szakember posztjait.
A probléma az, amikor azt hiszed, hogy ha naponta kétszer rányomsz a lájkra, azzal „letudtad” a nyelvtanulást. Kényelmetlen, vagy sem, ez nem üti meg az elégséges energiabefektetés szintjét, ha tényleg el akarsz sajátítani egy idegen nyelvet.
A kanapéról is nagyot lehet esni
Az online ál-tanulás elhitetheti veled, hogy erőfeszítés, személyes jelenlét és munka nélkül meg tudsz tanulni egy nyelvet.
Tudom, hogy egyszerűbbnek tűnik gombokat nyomogatni, mint hetente kétszer (vagy többször) angolórára járni, de csak akkor fogsz megtanulni angolul, ha veszed a fáradtságot rá, hogy megmozdulj.
Nem titok, hogy a nyelvtanulás során az egyik legnagyobb ellenséged a saját lustaságod. A motiváció törékeny, az emberek hajlamosak az első komolyabb hullámvölgy után feladni a tanulást, de ez – legalábbis tapasztalataink szerint – legalább annyira szól a kényelemről mint a kudarcélményről.
A kanapé kényelméből kilőtt lájkok nem védenek meg a kínos csendektől, össze-vissza makogástól – attól csak a stabil, gyakorlati úton elsajátított nyelvtudás óvhat meg.
El kell kötelezned magad a nyelvtanulás mellett
Persze csak akkor, ha látható (és hallható) eredményt, kézzelfogható fejlődést szeretnél elérni.
A cselekvésnek sminkelt semmittevés ideig-óráig elcsendesítheti a hullámokban feltörő lelkiismeretfurdalást, de tartós megnyugvást csak akkor remélhetsz, ha beleteszed a szükséges időt, pénzt és erőfeszítést a tanulásba.
Utána viszont busás jutalomban lesz részed, és határ a csillagos ég.
Ezért ma nem is arra kérlek, hogy oszd meg ezt a cikket, vagy lájkolj minket a Facebookon. Ma arra kérlek, hogy gondold át, vajon mindent megteszel-e annak érdekében, hogy megtanulj angolul.
Ha pedig úgy érzed a lájkolgatásnál többet szeretnél tenni magadáért, és végre tényleg meg akarsz tanulni angolul beszélni, akkor jelentkezz be ingyenes szintfelmérőnkre, és próbáld ki a 100% beszéd, 0% könyv módszert, amivel már több mint 3000 ember váltotta valóra az álmait: