Kép forrása: canva – canva.com
Ha megkérdezünk több angol nyelvtanárt, akkor mindenki más-más véleményen van azzal kapcsolatban, hogy milyen egy jó angol nyelvóra. Azonban vannak azok a fontos alkotóelemei egy tanórának, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a diák komolyan azt érezze, hogy fontos ő is, és a célja is. A nyelvtanulás olyan, mint bármilyen más tanulás: rengeteg idő, kitartás és motiváció (külső és legfőképpen belső) kell ahhoz, hogy végül elérjük a célunkat. Sokszor érezhetjük azt, hogy lankad a lelkesedésünk és a figyelmünk. Ilyenkor jó az, ha az alábbi „eszközök” jelen vannak azért, hogy átlendítsenek minket a holtpontokon. Hangsúlyoznom kell, hogy ez az én, nyolcéves nyelvtanári tapasztalatom alapján összeállított lista. De úgy láttam az évek során, hogy ezek azok az „összetevők”, amelyek kitartásra ösztönözték a diákjaimat.
Közvetlen, barátságos hangulat
Mindig is azt vallottam, hogy a diákjaim azért maradnak lelkesek az angoltanulásban jó pár hónap elteltével is, mert jól érzik magukat az órákon. A legtöbb felnőtt, aki nyelvórákon vesz részt, vagy reggel a munka előtt jelentkezik be az órákra, miután elintézte a nap indításával kapcsolatos feladatait, vagy este jelentkezik be egy sokszor húzós munkanap végén. Nagyon sokszor látom azt a diákjaimon, hogy ki vannak merülve és semmi kedvük nincsen még másfél órán keresztül koncentrálni valamire, ami alapvetően rossz emlékeket idéz elő bennük korábbi tanulmányaikból. Azonban úgy gondolom, hogy mindig úgy tartok órát, hogy a diákjaim jobban érezzék magukat az óra végén, mint az óra elején. Kell az, hogy egy kicsit a barátjuknak tekintsenek engem. És ez be is vezeti a következő gondolatot.
Őszinte érdeklődés
Az őszinte érdeklődés a diákjaink felé elengedhetetlen összetevője a jó tanórának. Amikor megkérdezem a diákomat, hogy hogy van, vagy hogy telt a hétvégéje, nem időhúzásból teszem ezt. Ténylegesen érdekel, hogy elment-e a gyerekkel korcsolyázni, vagy megvásárolta-e azt a pár cipőt, amit hetek óta kinézett a kirakatban. Vagy történeteken rákérdezek, hogy van a kutyája, ha tudom, hogy most műtötték. A jó hír az, hogy az érdeklődés kölcsönös. Elkerülhetetlen, hogy az emberek, akik rendszeresen töltenek együtt időt heteken keresztül, végül jó kapcsolatba kerüljenek, és meg merjenek osztani egymással az életükben fontos eseményekről történeteket azon a nyelven, amelyet éppen tanulnak. Hiszen a tanulás után ugyanezt kell majd tenniük a való életben is. Erről szól a kommunikáció. Mesélünk a másik félnek magunkról és érdeklődünk róla és a hogyléte felől. Az angolóráknak ezekre a helyzetekre kell fektetniük a hangsúlyt és felkészíteniük a tanulókat.
Folyamatos visszacsatolás a célra
Minden diák azért kezd el tanulni angolul, mert van egy célja, amit el szeretne érni, és ami ott kell, hogy lebegjen a szeme előtt a folyamat egésze alatt. Előfordulhat az, hogy néha szem elől tévesztjük a célt, vagy kicsit lankad a lelkesedésünk. Esetlegesen az is előfordulhat, hogy olyan anyagrészt veszünk át, ami nem tűnik fontosnak vagy hasznosnak a saját szakmánk, vagy életünk szempontjából. Ilyenkor a tanár feladata az, hogy visszacsatoljon minket és elmondja, hogy hol is fogjuk tudni használni ezeket az anyagrészeket és miért fontos számunkra, hogy ezt is megtanuljuk. Hogyan fog nekünk egy adott szólista, esetlegesen egy adott nyelvtan segíteni elérni a célunkat. Szakmailag ezeket a helyzeteket mi pozicionálásnak nevezzük, amikor felvezetjük az adott anyagrész hasznát a diáknak és elmeséljük neki, hogy miért kell tudnia. Ha nem is fogja használni, fel kell tudnia ismerni, ha valaki más használja egy beszélgetés során. Valamint rá kell mutatni, hogy magyarul egy csomó nyelvtani szabályt úgy használunk, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy használjuk.
A diák beszél, nem a tanár
Az egyik legfontosabb eleme a nyelv tanórának az, hogy nem a tanár beszél angolnyelven, hanem a diák. Amikor elkezdtem a karrieremet a Speak!-ben, akkor ami a leginkább megfogott engem az volt, hogy mennyire gyakorlatias a módszer és mennyire arra összpontosít, hogy a diák mennyit beszél az órán. Én is tanultam idegen nyelveket, és tisztában voltam azzal, hogy a „hagyományos” módszereket alkalmazó angolórán a diák az óra öt százalékában jut szóhoz. Ezzel szemben a Speak!-ben a diák az óra 95 százalékát végig beszéli. Egy nyelvet csak úgy lehet megtanulni, ha használod. Ezt én vallom, és ezért úgy gondolom, hogy akkor jó egy nyelvóra, ha az angoltanár „nem jut szóhoz”.
Anyag felosztása
Egy jó tanórán a diák minden készsége fejlesztve van. Kell, hogy legyen minden feladattípusból egy-egy az órán, hogy a diák készségei egységesen legyenek fejlesztve. Igyekszem úgy felépíteni az órámat, hogy legyen szókincsbővítés egy kis nyelvtannal gyakorolva, angolul is beszéljek a diákhoz, hogy az összefüggő angol szöveget is megértse és reagálni tudjon rá, illetve őt is beszéltetem a hétvégéjéről, jövő heti terveiről, ünnepekről, hobbijairól, hogy ő is tudjon mesélni magáról. Vannak olyan feladatok, amikor egy-egy rövidebb szöveget is feldolgozunk, hiszen az olvasott szöveg értésére is hangsúlyt kell fektetni. Néhány diákom meg szokott kérni, hogy nézzünk át egy-egy munkahelyi emailt, amit ő írt, vagy egy prezentációs anyagot, amit neki kell előadnia. A lényeg az, hogy a diák azt érezze, hogy az egyéni igényeit is figyelembe veszi a tanár az óra levezetésekor.
Nyugtázás, motiválás
Fontos az, hogy a tanár tudja motiválni a diákjait. A pozitív megerősítés mindig jelen kell, hogy legyen az angolórán, hogy a diák lendületben maradjon és érezze, hogy nem lehetetlen elérni a célját. Kemény munka, mint egy edzés is, de az eredmény sohasem marad el. A tanár az edző, akinek a feladata, hogy a diák motivált maradjon és egyenletesen haladjon a célja felé.
Szeretnél jól és bátran beszélni angolul? Szeretnéd jó hangulatú, élvezetes és hatékony angol nyelvórákon fejleszteni az angol beszéded? Online angol magánóráink a megoldás! Első lépésként töltsd ki ingyenes online angol szintfelmérőnket!
Rusz Tímea
a Speak! Nyelviskola tanára