Nyár. Legtöbbünknek e szóról homokos tengerpartok, napsütésben fürdő, izgalmas városok, koktélok, fesztiválok, balatoni strandok, baráti borozások és többségében kellemes családi emlékek képei villannak be.
Ez természetes, hiszen ha nyár, akkor pihenés, szórakozás, utazás, kikapcsolódás, kizökkenés az egész éves hajtásból, igaz?
Talán nem csak és kizárólag.
Miért nem tanulunk szívesen nyáron?
Magyarországon a nyári szünet valóságos intézmény, hiszen európai összehasonlításban példátlanul hosszú a szünidő. Ha az év végi „laza” és az első szeptemberi hetek „bemelegítő” időszakát is hozzászámoljuk, akkor majdnem háromhónapnyi tanulás-mentes időszakról beszélünk.
Emiatt az agyunk is kicsit máshogy van „behuzalozva a nyárra” és felnőttként is kevesebb késztetést érzünk a tanulásra.
A szokatlanul nagy szünetnek mélyben gyökerező történelmi és földrajzi okai vannak.
Egyrészt a mezőgazdasági termelés ciklusa nyáron „tetőzik” és a korábbi évszázadokban – elsősorban a vidéki, földből élő családokban – a gyerekeknek aktívan részt kellett venniük a munkában. Hogyan tehették volna ezt meg, ha aratáskor az iskolapadban ülnek?
Másrészt a térségünk éghajlati viszonyai miatt a forróság sem kedvezett a nyári tanulásnak.
Gyerekként te is megtapasztalhattad, hogy milyen idegtépő volt 40 fokban, 30 osztálytárssal együtt bezárva lenni a négy fal között.
A nagy meleg csökkent koncentrációképességgel, lankadó figyelemmel jár együtt – ezért van arányaiban több közúti baleset, ha átvonul felettünk egy meleg front –, ami nem csak a diákok teljesítményére van rossz hatással, de a pedagógusokat is nehéz helyzetbe hozza.
És amíg évszázadokon keresztül ez a két tényező komoly (és elfogadható) érv volt a hosszú nyári szünet mellett, addig mára jelentősen veszítettek magyarázóerejükből.
2018-ban a mezőgazdaságból élő népesség aránya itthon nem éri el az 5%-ot, a modern klímaberendezések pedig lehetővé teszik, hogy januártól decemberig ugyanolyan hőmérséklet legyen a tantermekben.
A szokás hatalma azonban sajnos eddig erősebbnek bizonyult a racionalitásnál. Miért sajnos? Mert a „nyári leállás” tanulási szempontból rendkívül káros tud lenni.
Szent tehenek legelésznek rajta
A pedagógusok évtizedek óta panaszkodnak arra, hogy egészen „más gyerekeket” kapnak vissza szeptemberben, mint akiket június elején elbúcsúztattak a tanévzáron.
A majd’ háromhónapnyi leállás miatt, különösen alsó tagozatban, nagyon nehezen „pörögnek fel” a gyerekek és a tanárok legtöbbször kénytelenek ismétléssel kezdeni az évet.
Ez az időkiesés nem csak az adott év tanmenetében jelent csúszást, hanem odáig vezethet, hogy a középiskola végére komplett témakörökre egyszerűen nem jut idő.
Ezért – és a rosszul szerkesztett alaptantervek miatt – van az, hogy a 20. századi történelem a legtöbb iskolás számára a második világháborúval ér véget, egy 18 éves gyerek nem kap a kezébe kortárs regényt irodalomórán, vagy az upper intermediate (középhaladó) Headway kinyitatlanul marad érettségiig.
Az irodalomoktatás ugyan próbálkozott a nyári szinten tartással a kötelező olvasmányok bevezetésével, de a Google és a rövidített olvasmányok évszázadában egy olvasónapló megírása nem vesz többet igénybe két napnál. (Nem is beszélve e listák „elrettentő erejétől”, amivel az egyébként olvasásra fogékony gyerekek ezreivel utáltatja meg a rendszer az irodalmat. De erről majd talán egy másik cikkben.)
Súlyos árat fizetsz érte, ha kijössz a gyakorlatból
Ha fogyókúráztál már, akkor bizonyára te is megtapasztaltad, hogy önmagában a kalóriaszegény táplálkozás nem hoz tartós eredményt – életmódváltásra van szükséged, ha „áttörést” akarsz elérni a kilók elleni küzdelemben.
Az életmódváltásnak része a rendszeres mozgás, a napi rutinod átalakítása, új, egészségtudatos szokások felvétele.
Viszont kutatások bizonyítják, hogy ha 30 napon keresztül nem foglalkozol aktívan valamivel, akkor nem válik vérré benned az adott tevékenység és „visszaesel”.
Mit jelent ez a gyerekekre, rád és a tanulásra, mint folyamatra nézve?
Nem sok jót, hiszen 70-80 tanulásmentes nap garantált rutinvesztéssel jár, vagyis minden szeptemberben elölről kell kezdened a „fogyókúrát”, aminek mint tudjuk, mindig az eleje a legkeményebb.
Nem csak a gyerekeknek árt a hosszúra nyúlt nyár
Szülőként különösen kemény kihívás a nyár, hiszen viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak, hogy 60 napig ne dolgozzanak. (Ha te a szerencsés kevesek közt vagy, akkor ezt a részt nyugodtan ugord át.)
Ilyenkor jönnek a nagyszülők, a fizetős táborok, napközik, de még így is komoly logisztikai bűvészmutatványt igényel, hogy június 15. és szeptember 1. között minden napra értelmes és biztonságos elfoglaltságot biztosítsunk a gyerekeinknek.
Az extrém hosszú nyári szünet tehát nem csak egy múltból velünk maradt, rossz szokás, ami rendkívül káros tanulási szempontból, hanem még pénztárcagyilkos intézmény is.
De talán nincs minden veszve.
A nyár az önfejlesztés időszaka
Bármennyire is szeretnénk megreformálni a közoktatás „időbeosztását”, sajnos nyelviskolaként viszonylag kevés ráhatásunk van a témára.
Amiért mégis foglalkozunk ezzel, annak elsősorban gyakorlati okai vannak. Nevezetesen az, hogy a diákjaink, akiknek a 90%-a elmúlt 18 éves, ugyanúgy éreznek és vélekednek a nyárról, mint a gyerekek.
Talán páran közületek a fent leírtak fénytörésében picit átgondolják az álláspontjukat, nem gondoljuk azt, hogy pusztán racionális érvekkel mindenkit meg lehet győzni.
Ezért engedd meg, hogy elmeséljek egy személyes történetet.
Kamaszos könyves kihívás (személyes sztori)
15 évesen elhatároztam, hogy a nyári szünet alatt minden nap elolvasok egy könyvet. Szerettem olvasni, kamaszként már viszonylag nagy saját „könyvtáram” is volt, amire borzasztóan büszke voltam.
Na jó, elképesztően beképzelt tudtam lenne, ha az olvasásról volt szó és mindig elhűltem azon, hogy a szüleim nem emlékeznek minden középiskolai kötelező olvasmány vagy elolvasott könyv sztorijának legapróbb részleteire, amikor éppen meg akartam velük vitatni egy-egy részt. (Anya, apa, ezúton is bocsi.)
Mindenesetre azt gondoltam, hogy ez a kihívás vicces és hasznos lesz, és szerettem volna próbára tenni a kitartásomat.
Nem a tanáraim miatt csináltam.
Nem a szüleim kényszerítettek rá.
Nem a barátaim kedvéért akartam „menőzni”.
Saját magamért tettem és bár augusztus végén már kicsit „csaltam” – novellákat és esszéket is könyvként könyveltem el –, végül sikerült teljesítenem a célt.
Ma is őrzöm azt a kézzel írt listát, amit reggelente büszkén pipáltam ki, ha újabb tétellel végeztem, és ennek a challange-nek köszönhetően szerettem meg az orosz irodalmat, vagy mélyedtem el olyan témákban, mint a kertészet és a kibernetika. (Más körülmények között, évközben valószínűleg soha nem vettem volna a kezembe ilyen témájú olvasmányokat, pláne nem ekkora mennyiségben.)
Ezzel a sztorival nem valamilyen extrém erőfeszítés megtételére szeretnélek ösztönözni, csak arra bátorítanálak, hogy a nyárra ne csak a testi kikapcsolódás, hanem a lelki-szellemi akkuk feltöltésének időszakaként is tekints.
Egy olyan periódusra, amikor önmagadért tehetsz valami fontosat. És igen, lehet, hogy ez a fontos valami éppen a nyelvtanulás.
Mert az angoltanulásra ugyanúgy igaz, hogy hosszabb megszakítás után piszok nehéz a visszaállás (és lehet, hogy akár újra kell járnod egy adott tanfolyami szintet), ahogy az is, hogy belső hajtóerő nélkül nem juthatsz messzire.
A könyves kihívásomat azért tudtam teljesíteni, mert összegződött benne a lehetőség (nyáron volt rá időm) és a belső késztetés (el akartam olvasni azokat a könyveket).
A nyár természetesen a pihenés időszaka – de legalább ugyanannyira az önfejlesztésé is, ha van egy számodra fontos cél, amit el szeretnél érni (nyelvvizsga, előléptetés, külföldi munka, egyetemi felvételi, tudásszerzés stb.).
A szünet nem megoldás, hanem újabb problémák (felejtés, visszarázódás, sikertelenség stb.) forrása.
A nyár viszont remek lehetőség arra, hogy összekösd a kellemest a hasznossal, a tanfolyami tanulást a külföldi utazásokon, fesztiválokon, szórakozóhelyeken való kommunikációval, olvasással, filmnézéssel, vagyis a kurzuson szerzett tudás „élesben” való kipróbálásával.
A meleg miatt pedig végképp nem kell aggódnod, mert télen-nyáron kellemes 23 fokban, motivált és lelkes emberek között tanulhatod velünk az angolt 🙂
Szeretnéd, ha az idei nyár nem csak úgy elúszna, hanem a pihenés mellett az önfejlesztésre és az angoltanulásra is jutna idő (és egy kis fókusz)? Akkor próbáld ki 100% beszéd, 0% könyv módszerű tanfolyamunkat, amivel szórakoztatóan és hatékonyan tanulhatsz meg angolul beszélni az idei szezonban.
Első lépésben jelentkezz be ingyenes szintfelmérőnkre, hogy közösen meg tudjuk nézni, honnan kell elindulnod a tanulásban (+azonnali ajándék vár rád a regisztráció után):
