Kép forrása: Canva.com
Helló, kedves angolul tanuló barátunk! Benned is felmerült már a kérdés a britek nélküli EU-s közéleti helyzet kapcsán, hogy vajon érdemes-e továbbra is gőzerővel biflázni az angolt, esetleg a jelenlegi státusz inkább egy másik nyelvben rejt nagyobb perspektívát? Mit gondolsz erről? Van kedved belemenni egy politikai fejtegetésbe az EU aspektusából, majd utána elrepülni kicsit messzebb, madártávlatból is ránézni erre az egészre? Talán így megkapjuk a korrekt választ! Gyere, szálljunk rá a témára együtt!
A Brexit szóról manapság már mindenki tudja, hogy egy nemzetközi elnevezés, ami az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépésére aposztrofál. Két angol szó: a British (brit) + exit (kijárat, távozás) összevonásával kelt életre.
A tényekre koncentrálva, az Egyesült Királyság uniós tagsága közép-európai idő szerint 2020. január 31-én szűnt meg, majd ezt követte egy 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszak, amikor is a UK térségében még változatlanul az uniós jogot kellett alkalmazni. A hivatalos búcsú után a franciák részéről kapásból meg is érkezett a „Miért kell az angol nyelv egy angolok nélküli EU-ban?” kérdés, ami véleményünk szerint enyhe megfogalmazásban is közröhej tárgyát képező felvetés.
Az Európai Unión belül a friss és hatályos számadatok alapján 27 tagország és 24 hivatalos nyelv létezik, a különbözet a két adat viszonylatában nyilvánvalóan abból fakad, hogy egyes nyelvek több tagországban is „hivatalos” besorolást élveznek. Az angol példának okáért a fennálló státusza alapján továbbra is Írország és Málta egyik hivatalos nyelve maradt, emellett pedig a német három, a görög kettő egyéb tagállamban is formális nyelvnek számít. Sokan úgy vélték, hogy az Egyesült Királyság „dobbantásával” az angol nyelvnek is illene angolosan távoznia az európai szervezet berkeiből, de ezeket a szűklátókörű találgatásokat az Európai Bizottság egy közleményében rövidre is zárta. A kollektíva nyíltan kijelentette, hogy a nyelvi szabályozásban bármilyen szinten foganatosított módosítás kizárólag a tanács tagjainak egyöntetű voksával lehetséges, az meg aligha alternatíva, hogy az angolt támogató hollandok vagy írek szentesítenének egy ilyen paktumot. A World Englishes folyóirat egy korábbi számában úgyszintén a Brexit utáni angol dominancia EU-n belüli helyzetét firtatta, a cikksorozatban több ismert nyelvészt is felkértek a véleményezésre, kukkants rá nyugodtan az ő megítéléseikre is!
Vajon marad az angol?
Vizsgálódjunk egy kicsit kizárólag a tények viszonylatában! Az Európai Unión belül kétséget kizáróan az angol a legközismertebb és leginkább beszélt nyelv. Egy 2012-es European Comission kutatási portfólió (Special Eurobarometer 386) végkifejlete szerint az EU állampolgárainak átlagosan 38 százaléka beszél angolul minimum a társalgási szinten. A dobogó második fokán álló francia 12 százalékos, a harmadik helyezett német pedig 11 százalékos megoszlási rátával büszkélkedhet. Persze a következő gondolat, hogy majd a jövő nemzedéke… Nos, egy másik EU-s felmérés rávilágított arra a realitás faktorra is, hogy a jelenlegi általános és középiskolás diákok döntő többsége idegen nyelvként angolt tanul a suliban, míg a szakirányú tanintézetek szintjén a számuk már 97,3 százalékos értéket mutat, vagyis ez az aspektus is balgaság.
Szerinted józan gondolkodásra vall azt hinni, hogy ez felülírható, és az eddigi angol nyelvtanulásba fektetett időt és energiát mintegy sutba vágva, az Európai Unió tagállamainak lakosai kutyafuttában átváltanak egy másik idegen nyelv használatára? Vagy éljen a többnyelvűség legalább két idegen nyelv kompetenciájával? Szép gondolat, csak nem túl életszerű kivitelezési metódus mindenkit nyelvi géniusznak tekinteni, és globális világunkban egyébként is általános prioritást élvez az anyanyelv melletti egy célravezető idegen nyelv minél magasabb fokú megszerzése.
Apropó, ha már itt tartunk: globalizáció. Mert ugye nem pusztán az Európai Unióból áll a világ. Az angol egy univerzális nyelv, egy kollektív lingua franca, azaz híd nyelv, közvetítő nyelv, ami lehetővé teszi a kommunikációt az emberiség bárminemű kontaktusú csoportjai között. Mindennapi életünket már olyan erősen átszövi az angol nyelv: a nemzetközi közlekedés, az internet, az üzleti világ, a zene, a film, a közösségi média, a világhírek, a sport, a gasztronómia, a híradástechnika, az emberi kapcsolatok és kommunikációs hálók terén, hogy képtelenség elvenni tőle a vezetői titulust. Ja, és fontos kérdés, vajon az angol nyelv európai uniós dominanciája valóban a briteknek köszönhető, nem inkább az USA második világháború utáni befolyásának? Tényleg érdemes egy ilyen kaliberű fordulat beteljesülését a szigetország hátraarcához kötni, amikor egyébként ez az uralkodó nyelv földön-vízen-levegőben egyaránt?
Hallottad már az euro-angol fogalmát?
A kifejezés a svéd Gavle Egyetem nyelvész professzorától, Marko Modianótól származik. A szaktekintély egyenesen úgy gondolja, hogy a Brexit inkább csak megerősíti az angol szerepét az Európai Unión belül. Teóriáját arra alapozza, hogy a kiválás egy eszményi lehetőséget kínál arra, hogy a térségben kialakulhasson egy euro-angol nyelvváltozat, amit a későbbiekben majd akár törvényesíteni is lehet. Szerinte a brit anyanyelvi fölény tudat alatt inkább csak gátolta a szabad nyelvhasználatot a többi európai ország felfogásában, hiszen az angolok – a nyelv úgymond tulajdonosaként – döntő jogot formálhattak maguknak az angol nyelvhez társuló nyelvhasználati és nyelvhelyességi kérdéskörökben. Így viszont teljes mértékben szabad az út egy második, közös nyelvként használt variáns felé, amiben már nem kell megfelelni a britek által állított kemény normarendszernek.
Modiano már egyébként jelenidőben látni véli a dialektus kibontakozó jeleit a kiejtés, a szókincs és a nyelvtan területén is. Sokan abszolút utópisztikus filozófálásnak tekintik a koncepciót, miszerint lehetséges egyetlen, önálló európai angolnyelv-változat kialakulása, hiszen az európai nyelvi sokszínűség inkább euro-angolok létrejöttét priorizálná. És hagyján a nyelvi egységesség, a történet megvalósulásához egy felülvizsgáló szakmai szervezet léte is kulcsfontosságú kritérium lenne, amit megint csak ellehetetlenít, hogy az Európai Parlament intézményén belül az EU-s nyelvhasználat topikján elég erőteljes széthúzás tapasztalható.
Modiano felvetését az is nagymértékben torzítja, hogy saját skandináv rutinját vette alapul, amikor az angol már most is élő európai térhódításáról, valamint második és nem idegen nyelvként való felhasználásáról nyilatkozik. Való igaz, hogy egyes európai országok már szinte anyanyelvként kezelik az angolt, de más államok, mint például mi is, jóval ez alatt maradnak. Az erre vonatkozó statisztikák szerint Hollandiában az ott élők 90 százaléka társalgási szinten beszéli az angolt, míg Magyarországon ugyanez a mérőszám 20 százalék körül ficereg, és az online kommunikációban is messze alulteljesítünk. Ilyen kvalitásbeli különbségekkel hogy is lehetne kialakítani egy egységes euro-angol bázist?
A már említett lingua franca angol nyelvhasználat is kiemelkedő akadály egy külön EU-ra lokalizált angol nyelvjárás kifejlődése kapcsán, de amúgy mit is takar ez a szókapcsolat? Mint azt már korábban írtuk, a kifejezés a közvetítőnyelv jelentéssel összefüggésben identifikált, és különböző anyanyelvet beszélők kommunikációjában az együttes nyelvet jelenti. Vagyis az Európai Unión belül az angol egy nemzetközi lingua francaként, és nem egy nemzethez vagy momentán tagállamhoz köthető nyelvi kontaktusban használatos, viszont ilyen felfogásban egyáltalán nem azonosítható hagyományos értelemben vett nyelvi változatként. Egy szó, mint száz, ez a fajta angol többnyire inkább egy olyan szövegösszefüggésként értelmezhető, amelyet az egymással beszélők kulturális és nyelvi sokrétűsége miatt változékonyság, rugalmasság és a kommunikátorok részéről jóval nagyobb koncentráció jellemez.
Az egész változásmizéria csupán egy felpumpált mítosz?
A megszólaltatott nyelvészek zöme azt gyanítja, amit mi is, hogy nem lesz különösebb változás az angol nyelv meghatározó szerepében, és a vele kapcsolatban interpretált „közismert” és „világhírű” státuszokban sem esik említésre méltó csorba. Az EU intézményei és polgárai továbbra is az angolt fogják használni az egymás közötti kommunikációban, és az angol lingua franca jellegű alkalmazása hozzájárul, hogy Európa továbbra is fenntartsa nyitottságát a világ felé, aktív résztvevő maradhasson a nemzetközi porondokon.
Mindezek tetejébe kulcsponti komponens, hogy bármennyire paradoxonnak érzed, az angolt könnyű megtanulni, legalábbis egy bizonyos szintig mindenképpen. Gondolj csak bele: nincs igeragozás, nemek szerinti főnévbontás, melléknévragozás, tegezési/magázási komplikáció. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs benne kihívás, de tény, hogy sok más nyelvhez képest radikális mértékben leegyszerűsödött, és viszonylag könnyen tanulhatóvá vált egy középszintű felhasználáshoz. Mondhatod, hogy de a 12 igeidő, a kiejtés, és igazad is van, de hidd el, ezek a nemzetközi vonatkozásban kevésbé lényeges tényezők.
És hogy mi, magyarok mennyire leszünk képesek kihasználni az angol, mint nemzetközi lingua francában lappangó lehetőségeket? Ez tőled is nagyban függ, de tény és való, hogy a nyelvoktatási módszerek sem elhanyagolhatóak ezen a fronton.
Mindenesetre, ha azon vagy, hogy hozzájárulj a magyar kimutatások javításához, van egy tuti angol nyelvtanfolyam tippünk: a Dunay-féle beszédközpontú 100 % beszéd, 0 % könyv módszerrel a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb sanszhoz juttathatod magad, hogy előbbre lépj és valóban felhasználható szinten sajátíthasd el a nyelvet.
A szisztéma tényszerű realitásra épülő lényege, hogy angolul beszélni kizárólag beszéd közben lehet megtanulni. Ezt osztod, ugye? Ha már bébiként egyszer sikerült, miért ne élnél újra a már eredményesként elkönyvelt opcióval?
A jelszó: Speak! Nyelviskola. Megcsinálod az ingyenes online angol szintfelmérőnket? A vírushelyzetre tekintettel iskolánkban jelenleg kizárólag online angol tanfolyam érhető el.
Gyúrós István
ATP Szövegírás, alapító