[Esettanulmány] Az álomgyilkos „szintfelmérő”

Az eset, amit el szeretnék neked mesélni, remekül bemutatja, hogy mennyire félre tud csúszni a diákok besorolása a középiskolában, amikor arról van szó, hogy ki kerülhet a „jobb” és ki a „rosszabb” angolos csoportba.

A történetünk főszereplőjével – nevezzük Julinak – a múlt héten találkoztam, amikor kijavítottam a szintfelmérőjét. Juli jövőre fog érettségizni, az általános iskola első osztályától kezdve folyamatosan tanul angolul.

A célja pedig az, hogy „rágyúrjon az angolra”, és a gimi utolsó évében bekerülhessen a “jobb” angolos csoportba – ezért is jött el hozzánk szintfelmérőre.

Hatalmasat tévedtem

Ezek alapján arra számítottam, hogy valamelyik alacsonyabb középhaladó szintünkre fogom besorolni őt a szintfelmérője alapján, de a javítás során rá kellett jönnöm, hogy óriásit tévedtem.

Juli (szinte) minden akadályt simán vett, remek megoldásokat írt, a szóbeli résznél pedig elképesztően jól teljesített. Még nem volt rá példa az elmúlt három évben, hogy egy diákkal – a szintfelmérő során – ilyen lazán, és bármilyen nyelvi korlát nélkül elbeszélgettem volna angolul.

Mindent megértett, amit mondtam neki, semmitől sem “jött zavarba”, nem kellett gondolkodnia azon, hogy mit is mondjon. Egyértelmű volt számomra, hogy valamelyik magasabb haladó szintünkre kell besorolnom.

Az álomgyilkos szintfelmérő keresztbe tesz

Az előtörténetet és a célját ismervén, illetve a nálunk nyújtott remek teljesítménye miatt nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg: mégis mi alapján döntöttek úgy a tanárai, hogy neki a “rosszabb” angolos csoportban van a helye?

Juli elmondta, hogy egy száz kérdésből álló, nyelvtani szabályokra vonatkozó, írásbeli tesztet kellett kitölteniük, ami alapján eldöntötték, hogy ki melyik csoportba járhat. 

Nagyon nehéz diplomatikusan megfogalmazni, hogy mennyire felháborítónak tartom, hogy ezt a fantasztikusan ügyes lányt valaki merte a “rosszabb” csoportba sorolni. Arról nem is szólva, hogy ez milyen hatással volt az önbizalmára, és hogy mennyire téves képet ad a valódi tudásáról.

Őszintén sajnálom, hogy ilyesmi előfordulhat. Sőt, elképesztően dühös vagyok.

Azt gondolom, hogy egyik szülő sem szeretné, hogy hasonló helyzetbe kerüljön a saját gyermeke, azért, mert nem tudja megfogalmazni a pontos nyelvtani szabályokat, “csak” gondolkodás nélkül képes alkalmazni azokat.

Üzenet a kollégáknak: az alkalmazás megelőzi az elméletet

És gondolj csak bele: vajon hány Juli van még az országban? Hány gyereknek mondták azt, hogy te „rossz angolos” vagy? Hány gyereknek törték össze a motivációját azzal a faldumával, hogy „nincs nyelvérzéked”? Hogy sosem lesz nyelvvizsgád?

Talán a te gyereked, a te unokád is köztük van.

Felmerül a kérdés: egy olyan iskolarendszer, ami nem képes objektíven mérni a diákjai tényleges tudását, egyáltalán képes megtanítani ugyanezeket a diákokat angolul beszélni?

Az elmúlt 25 év tapasztalatai és statisztikái azt mutatják, hogy nem, az eredménytelenség sajnos magáért beszél.

Nincs időnk kivárni, amíg a döntéshozók önvizsgálatot tartanak, belekezdenek a nyelvoktatási rendszer megreformálásába, és felsorakoznak a szakmai konszenzus mögött, hogy az alkalmazás megelőzi az elméletet.

Viszont tehetjük a dolgunkat, kitarthatunk a lézerpontos szintfelmérőnk és a gyakorlatias, kommunikatív nyelvtanítás mellett. Hogy még több Julin segítsünk, és több ezer diáknak bizonyítsuk be, hogy „jó angolos”, aki nyelvtanulásra született.

Ha neked, vagy a gyermekednek, unokádnak erre a megerősítésre, és használható nyelvtudásra van szüksége, jelentkezz be ingyenes és tűpontos szintfelmérőnkre itt:

button

pető-zsanett

Pető Zsanett, minőségbiztosítási vezető
Speak! Nyelviskola

Share This