Örök dilemma, hogy magántanárhoz menjünk, vagy inkább a csoportos angol oktatást válasszuk? Melyik eredményesebb és melyik éri meg jobban? És a legfontosabb: melyik módszer fog segíteni, hogy végre eljuss a magabiztos beszéd szintjére?

Én a dilemma mindkét oldalát megjártam. Voltam magántanár, 5 éve azonban szakmai vezetője vagyok a Speak! Nyelviskolának, amit Józsi barátommal alapítottunk. Sokéves magántanári tevékenykedésem után végül letettem a voksomat a csoportos tanulás mellett.

Miért választottam a csoportos angolt?

Hogy miért döntöttem így? Mi volt az alapmotiváció?

Jó kérdések! Főleg mivel remekül elvoltam magántanárként. Tényleg úgy osztottam be az időmet, ahogy akartam. Olyan emberekkel tudtam foglalkozni, akikkel akartam. És gyakorlatilag semmilyen költségem nem volt, kézről kézre adtak.

Akkor miért váltottam???

Két dolog volt a háttérben

1) Magántanárként nagyon kevés embernek tudok segíteni – ez belülről jön, nincs rá tudományos magyarázat – azonban olyan módszer volt a kezemben, ami nem csak 15-20 embernek nyújt megnyugtató megoldást a beszédre

2) Tudományos tény, hogy az ember társas lény, és sokkal többre képes csapatban, nem csak mint tanár, de mint tanuló is – akkor érezzük magunkat a legrosszabbul, ha nem tartozunk sehova, ha nincsenek olyan társaink, akikkel együtt sírhatunk, együtt nevethetünk

Szóval ki kell jelenteni, hogy a nyelvtanulás csapatsport. És nem véletlen, hogy a világon mindenhol a csapatsportokat nézik a legtöbben. Ilyen a tanulás is. Főleg a nyelvtanulás.

Csoportos angol oktatás vagy magántanár? Melyiket válaszd?

Így erősít fel a csoport

Szeretnék adni egy meghatározó nézőpontot mind tanári, mind tanulói szempontból. Ez a megfigyeléseimre alapul. Magamon is észrevettem. Van egy igen érdekes dolog, ami erősödik a csoportos tanulásnál, és csökken az egyéni tanulásnál akár a tanár, akár a diák részéről. Ez nem a motiváció, nem a kitartás.

EZ A FEGYELMEZETTSÉG – jelentése: az a képesség, hogy hatással tudsz lenni a viselkedésedre, a szokásaidra, arra, ahogy élsz, dolgozol stb.

Vagyis magánórák esetén, mind a diák, mind a tanár részéről csökken az képesség, hogy a tanulási folyamatra és szokásokra pozitív hatással legyenek. Ha nagyon le akarnám csupaszítani a gondolatomat, azt is mondhatnám, hogy ennek az a legnyilvánvalóbb jele, hogy mindkét fél simán lemondja az órákat. A rendszeres lemondás pedig a tanulási folyamatban mindkét fél részéről nagyfokú fegyelmezetlenség. A fegyelmezetlenség pedig sikertelenséghez vezet.

Ezzel ellentétben egy csapatban egészen egyértelműen megfigyelhető, hogy mind a tanár mind a diák részéről, hogy a fegyelmezettségi ráta nő. Ez azt mutatja, hogy a sikerekhez kell egy csapat. Ha egy tanár egy 10 fős csoport óráját mondja le, egy kisebb fajta tömeget hagy „cserben”. Bárhonnan nézzük, egy ilyen lemondást jobban átgondol a tanár. De még a diák is, hiszen ő sem akarja cserben hagyni társait.

Mind a magántanárok, mind pedig a diákjaik folyamatosan erre panaszkodnak: MINDIG LEMONDJA AZ ÓRÁT. Ez pedig fegyelmezetlenség.

Ezért jól fontold meg, hogy van-e elég motivációd az egyéni tanuláshoz.

Szeretnéd kipróbálni milyen amikor a csoport húzóereje visz előre és segíti a fejlődésed? Akkor próbáld ki bészédközpontú, csoportos angol tanfolyamainkat!

banner_button

Dunay Péter
alapító, szakmai vezető
Speak! Nyelviskola

Share This