Névjegy: Tamás, gyógyszergyárnál dolgozik minőségbiztosítóként. Szabadidejében szeret olvasni, főleg olyan témákat, amivel újabb tudást tud szerezni. Érdeklik a gazdasági és pénzügyi dolgok, az űrkutatás, csillagászat és a sci-fi is. Illetve szeret elmenni túrázni a barátokkal és ismerősökkel.
Ebben az interjúban elmeséli hogyan segített neki a Speak! nyelviskola, hogy többé ne féljen angolul megszólalni:
SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez. Mesélj kicsit magadról, mi volt anno a célod, amikor beiratkoztál hozzánk?
Tamás: 2017. március 20-án kezdtem el az első tanfolyamot, azóta megszakítás nélkül jártam ide a Speak-be a C1-4-es szintig. Több célom is volt, az egyik, hogy akkoriban lettek új külföldi ismerősök a baráti társaságban és szerettem volna többet beszélgetni velük, jobban megismerni őket, és csak az angolon keresztül vezetett az út.
Középiskolában is tanultam az angolt, letettem a középfokú nyelvvizsgát, de a munkahelyemen nem kellett utána használni, ezért nem is nagyon foglalkoztam vele, sőt visszafogott, hogy nem is nagyon tudtam beszélni. Ezért ez volt a fő ok, hogy tudjak beszélgetni másokkal is.
A másik ok maga a tanulás volt, hiszen rengeteg tanulnivaló csak angolul érhető el az interneten és úgy gondolom, hogy emiatt is. A harmadik ok az volt, hogy lehetőség szerint legyen olyan munkahelyem, ahol aktívan kell használni a nyelvet. A nyelvvizsga egyáltalán nem játszott szerepet, mert megvan a középfokú. Akkoriban indult pont nálatok év elején a 30 napos kihívás és az is sokat segített, hogy elinduljak ezen az úton. Szóval éreztem, hogy kell az angol.
SpeakMan: Milyen volt a szintfelmérő és a bemutatóóra?
Tamás: A szintfelmérőn először kicsit izgultam, hogy milyen lesz, mennyire fogom tudni. Nem készültem semmit bár mondták, hogy ne is készüljek, és igazából rosszabbra számítottam. A B1-2-es csoportba soroltak be, az volt az induló csoportom, Azt hittem, a tudásom alapján csak valamelyik A-s szinten tartok, így meglepődtem.
Utána a bemutatóóra is tetszett, először a módszerrel kapcsolatban kicsit szkeptikus voltam mert ugye teljesen másképp tanultuk az iskolában is, de ugyanakkor láttam benne potenciált, rengeteget beszélünk és nekem arra volt szükségem első sorban. Így nem is volt kérdés, hogy beiratkozzak, vagy sem.
SpeakMan: Mesélj egy picit azokról, akikkel a legtöbb időt töltötted itt. Milyen a kapcsolatod a tanároddal?
Tamás: Nagyon jó kapcsolatban voltam a Gergővel, tetszettek az órái, főleg, hogy a kiejtésre is hangsúlyosan ráment, meg néha a nyelvtani hátteret is elmondta. Beszélt arról is, hogy egy-egy állandósult szókapcsolatnak mi a történelmi háttere. Meg egy rugóra is járt eléggé az agyunk, tehát ő is ismeri a sci-fi világot, szóval a poénokat is értettük.
SpeakMan: Milyen volt az első órád?
Tamás: Tetszett, nagyon. Volt persze egy kis izgulás, de gyorsan elszállt, jól éreztem magam, tetszett a szólista, a nyelvtan is, amit elkezdtünk akkor. Plusz az akkori tanárom is szimpatikus volt, meg voltam vele elégedve, tehát nagyon jól éreztem magam az első órán és ez utána sem változott.
SpeakMan: Mi az, ami meggátol, hogy abbahagyd a tanulást?
Tamás: Több dolog is volt. Egyrészt sok energiát belefektettem az angoltanulásba, bejártam az órákra, a házikat is megcsináltam, készültem a szintzárókra, azon kívül is tanultam, olvastam, podcasteket hallgattam, angol nyelvű vlogokat néztem és igazából nem akartam, hogy ez a tudás elvesszen.
A másik, hogy ahogy egyre jobban megismertem az angol nyelvet, úgy egyre jobban érdekelt az, hogy mi az, amit még nem tudok, kíváncsi voltam a kultúrára, a gondolkodásmódra, tehát nem egyszerűen csak kihívásnak vettem, hanem tudományos kihívásnak, hogy megértsem azt a fajta gondolkodást.
Persze voltak nehéz időszakok is. C1-1 szint környékén például. Akkor már több, mint egy éve ide jártam és akkor először úgy éreztem, nem haladok. Bejártam rendesen az órákra, a házikat elkészítettem, de mégis úgy éreztem, egy helyben toporgok. Beszéltem Gergővel, elmondta, hogy ez teljesen normális. Korábbi szintekről indulva látványos a fejlődés, de amikor eljut az ember a magaslatokig, ott már kevésbé érezhető a fejlődés. A szintlépéshez több XP kell, hogy szerepjátékos hasonlattal éljek. Ezt a helyzet úgy oldottam meg, hogy – nem engedve az agyamnak, hogy túl sokat rágódjon a szünet versus folytatás kérdésén – gyorsan befizettem a 3 tanfolyamos csomagot. Így, ha már ennyi pénzt és erőfeszítést beletettem, nem adhattam fel.
Volt egy másik stratégiám is, amikor lankadt a lelkesedésem: a házi feladatnál elhatároztam, hogy most nem fogom megcsinálni, de csak annyit megteszek, hogy kikészítem az asztalra a papírt és felírom, hogy Homework, a nevem, plusz a feladatot és csak ennyit csinálok meg. Aztán, hogyha már ott tartottam, úgy gondoltam, jó akkor még írok egy mondatot és még egyet… Azon kaptam magam, hogy csak elkészült a házi 😊. Szóval kicsit becsaptam az agyam.
SpeakMan: Mit gondolsz miért te lettél a hónap diákja?
Tamás: Szerintem a kitartásom miatt, úgy gondolom, az lehetett a fő indok. Amit kitűztem, azt el kell érni és nem adtam fel, nem hagytam abba.
SpeakMan: És az utolsó kérdés. Mivel biztatnád azokat az embereket, akik még nem mertek belevágni a nyelvtanulásba?
Tamás: Megéri elkezdeni, én ahogy látom, új világ nyílik meg az embernek. Az interneten is, nem fél az ember esetleg egy angol nyelvű online tanfolyamba belefogni. Saját életből vett példa, hogy két évvel ezelőtt még bármilyen olyan lehetőségtől vagy karrier váltástól az gátolt meg, hogy mindenhol kellett az angol és akkor én úgy sem merek megszólalni, na most ehhez képest kb. két hete a munkahelyemen kaptam egy új feladatot, ahol a jövőben napi szinten kell használnom az angolt, beszélni is kell örömmel mondtam igent. A két érzés közötti különbség az, amit hihetetlenül jó átélni.
Abszolút bátorságot kap az ember és azt ennek a sulinak köszönhetem mert tényleg annyit beszéltünk, hogy már nem félek megszólalni.
Szeretnél Te is olyan sikereket elérni, mint Tamás? Arról álmodsz, hogy bátran és könnyedén beszélsz angolul? Akkor próbáld ki a Speak! angol nyelviskola beszédközpontú módszerét:
