5 dolog, ami miatt nehezen érted az angolul beszélő filmeket

Elképesztően cool dolog eredeti nyelven, angol felirattal nézni filmeket. Főleg, ha meg is érted.

Nem csoda, hogy a diákjaink által ez az egyik leggyakrabban megfogalmazott végcél. A probléma ott kezdődik, amikor kisebb-nagyobb rákészülés után megpróbálkoznak az első filmmel, és belefutnak az első „mi a francról beszél ez?”-típusú élménybe. Demotiváló. Csalódást keltő. Óriási frusztrációt okoz. És lerombolja a nehezen felépített önbizalmat.

Pedig annak, hogy nem értesz egy filmet, vagy a kedvenc sorozatod aktuális epizódját számtalan oka lehet. A jó hír, hogy egyik sem javíthatatlan, és nem a te készülékedben van a hiba.

A következő 3 percben 5 technikai okot veszünk górcső alá, ami miatt nehéz lehet megérteni egy angolul beszélő filmet.

1) Kulturális különbségek

Kezdjük a nyilvánvalóval: a brit és az amerikai nyelvben is számos olyan kifejezés van, ami a kulturális háttér ismerete nélkül nem értelmezhető.

Például az amerikai angolban rengeteg kifejezés ered a baseball-ból: ilyen kifejezés a „get to the first / second base” is. Viszont, amikor tinik használják ezt a szóösszetételt egymás között, akkor a smárolásra és a pettingre gondolnak (a third és fourth base-t most inkább hagyjuk is.).

Ha nincs meg ez az infó, akkor egy-egy jelenet érthetetlen marad számodra, de ettől még nem tudsz kevésbé jól angolul.

A tanulság? Szánj időt az angolszász kultúra megismerésére is, és ha fennakadsz egy ilyen furcsa szerzeten, akkor menj utána, írd be a Google-be az adott szót, kifejezést, és rögtön jön a megvilágosodás. Plusz ne felejtsd el az első adandó alkalommal bedobni egy beszélgetés során, mert sokkal autentikusabb lesz az angolod.

2) Kemény akcentusok

Az akcentusok jelentette kihívásról már korábban is írtunk, de ha filmekről van szó, akkor az eltérő dialektusok különösen megnehezíthetik a megértést.

Színtiszta brit, vagy amerikai akcentussal csak a hírcsatornákon (BBC, CNN) fogsz találkozni, mindenhol máshol már legalább egy kis akcentussal kell szembenézned.

Magyarországon talán Guy Ritchie filmjei (különösen a Blöff) voltak az első durva példák, ahol a munkásosztály argója és Brad Pitt jellegzetes „hadoválása” miatt még a profi nyelvhasználók sem értették meg a filmeket felirat nélkül.

Azóta egyre több, jobb és vagányabb cucc válik elérhetővé számunkra, de ha Matthew McConaughey délies True Detective akcentusát nem vágod elsőre, nem dől össze a világ.

3) Mumblecore

Szereted a független filmeket, a kisköltségvetésű vígjátékokat, vagy például Kevin Smith korai ökörködéseit?

Akkor jó eséllyel kellhet a felirat, mert manapság a független filmek egyik legnépszerűbb vonulata a mumblecore, amit szó szerint úgy fordíthatjuk hogy motyogós filmek.

Mivel Hollywoodban jelenleg kevés kihívója akad a szuperhősös filmeknek és képregény adaptációknak, ezért a független filmesek egy teljesen más irányba mentek el. A mumblecore része a laza forgatókönyv, az improvizáció, a természetesség, és ami nekünk a téma szempontjából most a legfontosabb, hogy mindenki motyog.

Ha nem is motyog, de a karakterek nem artikulálnak rendesen: a természetesség jegyében pont úgy beszélnek, mint te, vagy én. Nincs rendes hangosítás, nincs tisztán rögzített hang.

Vigasztaljon a tudat, ha belefutsz egy ilyen moziba, hogy sokszor még az anyanyelvűek sem értik. Ettől még ne gondold azt, hogy rossz az angoltudásod.

4) A szinkron ellustít

Ha magyarul nézel külföldi filmeket és sorozatokat, akkor a füled hozzászokik a szinkronhoz és annak is a kényelmesebb részéhez. Amikor egy filmet leszinkronizálnak, akkor a színészek egy izolált stúdióban állnak és a szövegüket külön felveszik, majd ezt úgy keverik bele a filmbe, hogy természetes legyen, mégis a szöveg kerül az előtérbe.

Amikor azonban Amerikában ezeket felvették, akkor bizony nagyon gyakran a helyszíni hangot használják, utószinkront csak akkor csinálnak, ha pl. valaki elrontott valamit vagy utólag átírtak valamit.

A különbség olyan, mintha fülhallgatón hallgatnál egy podcastet, aztán meg a kávézó egyik sarkából hallgatóznál, hogy mit beszélnek a szomszéd asztalnál. Ez magyarul is teljesen más élmény és nehézségi szint, hát még ha egy más nyelven beszélnek.

A megoldás? Szokj le a szinkronos filmekről.

5) A házimozi rendszerek átka

Manapság nemcsak a mozifilmeket, hanem a menő tévésorozatokat is általában 5.1-es hangrendszerben keverik ki. Ez azt jelenti, hogy két első, egy középső, két hátsó és egy mélynyomó hangfalhoz igazítják a hang keverését.

A dialógus általában a középső hangfalon a legjobban hallható, ha azonban pl. visszhang kell, akkor a dialógus elcsúsztatva a hátsó hangfalakból is megszólal. Ha profin beállított hangfal rendszered van, minden OK. Ha azonban nem, akkor bizony előfordulhat, hogy a teljes sound designhoz képest maga a dialógus elnyomódik és alig hallhatóvá válik.

Jobb okos tévék vagy sound bar-ok orvosolják a problémát, de ha az utóbbi rész neked kínaiul volt, akkor érdemes utánanézni, hogy más beállításokkal jobban hallod-e a beszédet.

Van, amikor már az anyanyelvűek sem értik

Ezek a problémák nem csak téged érintenek. Pár éve a Háború és béke, illetve a Happy Valley című sorozatok esetében maguk a brit nézők követelték a BBC-től, hogy tegyék érthetőbbé a programokat, mert csak felirattal lehet érteni őket.

A brit köztévé eredetileg kereste a kifogásokat (a Happy Valley esetében például a yorkshire-i akcentusok mögé bújt), amikor azonban idén a Taboo féle Tom Hardy sorozatnál merült fel hogy érthetetlen a dialógus, a BBC vizsgálatot ígért az ügyben.

Lehet, hogy néhány sorozatnál lesz megoldás, a lényeg viszont az, hogy már maguk az angolok sem értik mit mondanak – tehát te ettől semmiképp se érezd rosszul magad.

Ha pedig a következő filmmaraton előtt szeretnéd egy kicsit felturbózni az angolodat, magabiztosabb nyelvtani alapokra, színesebb szókincsre van szükséged, vagy jobban be szeretnéd hangolni a füledet a nyelvre, akkor jelentkezz beszédközpontú és tankönyvmentes angol tanfolyamainkra. Mert ennél intenzívebb és kommunikatívabb nyelvtanulásért már Londonig kellene repülnöd: