Ez nagyon személyes lesz. Nehezen született meg – legalább annyira, amennyire nehezen sikerült átküzdenem magam a nyelvtanulás akadálypályáján.

Viharosan kezdődött az angollal a kapcsolatunk. Az elején az utált tantárgyak közé soroltam be és örültem, ha sikerült a padtársamról egy hármast lemásolni. Minden más tantárgyból négyes, ötös voltam, így még inkább irtóztam az angoltól. Emlékszem mennyire mérges voltam amiatt, hogy ez a hülye tantárgy lehúzta az átlagom.

Hibázni egy rossz rendszerben

Persze magamat is okolom emiatt, de azért jócskán szerepet játszott ebben az is, hogy szörnyen le van maradva az oktatás itthon. Az órákon nem is igazán beszéltünk, könyvekből kellett bemagolni a szövegeket és a nyelvtant.

Tényleg úgy éreztem semmi értelme nincs az egésznek és az igazságérzetem nem hagyta, hogy elfogadjam ezt a fajta módszert, amit rám erőltetnek.

Sokszor mentem haza, és panaszkodtam a szüleimnek, hogy úgy érzem, ha nem állok be a sorba, akkor nem viszem semmire. Rengetegszer kérdeztem meg, hogy „Anya, én buta vagyok mert nekem nem tetszik a rendszer?”

Szomorú, hogy már egészen korán, óvodában érzékeltem ezt a fajta csalódást. Emlékszem, amikor választani kellett általános iskolát, az egyik óvónő azt mondta anyukámnak, hogy az ön gyermekét nem kéne erős iskolába küldeni, mert nem fog neki menni. Anya nem hagyta, hogy elkallódjak és hitt bennem, ezért szerencsére nem változtatott az eredeti döntésén.

Gyermekként ezeket megélni borzasztó trauma volt.

A sok negatív élmény után a fordulat általános iskolában jött, nyolcadik osztályban, amikor úgy döntöttem, hogy kéttannyelvű gimnáziumot jelölök meg.

A tanáraimnak nem tetszett a választásom, mert nem igazán tartottak alkalmasnak rá, ezért sokan próbáltak lebeszélni róla. Ismét az óvodai „jó tanácsok” jártak a fejünkben otthon és végül ez volt az, ami nekem hatalmas löketet adott és motivációt, hogy azért is megmutatom nekik.

Elkezdtem nulladik órában felkészítőre járni, és meg lett az eredménye, felvettek.

Remény és csalódás

A gimiben az első év nyelvi-előkészítő volt, heti 18-19 órában tanultuk az angolt. Szerencsés voltam, mert a legjobb angoltanárt kaptuk az első évben, aki a közoktatás fehér hollója volt.

Egészen máshogy tanította az angolt. Ő tényleg beszédre és beszélni tanított minket, és arra biztatott, ösztönzött minket, hogy ne magoljunk, hanem gondolkodjunk.

Ez hatalmas változást hozott az életemben. Sokat köszönhetek neki: ha jobban belegondolok, abból a tudásból éltem 4 évig, amit ő átadott nekünk.

Sajnos miután elment és új tanárt kaptunk folytatódott a száraz, unalmas, értelmetlen angol órák sora.

Visszagondolva brutális szerencsém volt és annak köszönhetem, hogy a lelkesedésem nem tört meg, hogy az angolórák mellett, voltak tantárgyaink, amiket angolul tanultunk, mint a marketing, vendéglátás, turizmus és a történelem. Más tanárokkal, akik szintén szuper módszerrel adták át a tudást.

A gimi utolsó évében elég nehéz volt eldönteni hogyan és hova tovább, köszönhetően a rendszernek, ami ránk erőltet mindent és emiatt lehetetlen megtalálni mi az, amiben jó vagy, és mi az, amit igazán szeretsz csinálni.

A fordulat

Februárban nagy lelkesedéssel jelöltem meg a politológia és a művészeti szakokat az itthoni egyetemeken. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg külföldön tanuljak, vagy a szakmai tantárgyakkal menjek tovább, amiket angolul tanultunk, mivel bizonytalan volt az angolom, nem mertem beszélni, nem mertem még egy levelet sem megírni. Úgy gondoltam, még a jelentkezést sem tudom megoldani egyedül.

Végül egy hónappal később váratlan fordulat jött.

Márciusban az egyik osztálytársam eldöntötte, hogy ő Dániában szeretne továbbtanulni és megkérdezte, hogy csatlakoznék-e. Fogalmam sincs miért, de azonnal igent mondtam. Meg sem kérdeztem róla a szüleimet, ösztönösen hoztam meg a döntést.

Ki is töltöttük a jelentkezést, elküldtünk minden fontos iratot és jöhetett a motivációs levél. Itt nagy bajban voltam, mert nem mertem egyedül nekifutni, ezért egy nagyon jó barátom segített benne.

Félelmetes belegondolni, hogy ez 3 éve volt. 3 év telt el azóta, hogy nem mertem egy nyamvadt motivációs levelet megírni angolul.

Végül pár hónappal (és intenzív felkészüléssel) később megcsináltam egy középfokú nyelvvizsgát is, majd sikerült emelt szinten is leérettségiznem angolból, plusz egy Oxford Placement Testet is megírtam sikeresen, mindezt két hónap alatt. Emlékszem az emelt szóbelin 2-3 pontot vesztettem talán, amit nagyon nagy sikernek éltem meg.

Dániáig kellett repülnöm az angoltudásért

Folyamatosan kérdeztem magamtól, hogy ez mi, én tudok angolul beszélni?

Fogalmam sem volt, hogy beszélek angolul, hiszen sosem volt lehetőségem igazán kibontakoznom, mivel az órákon nem beszéltünk sokat magunktól csak visszamondtuk, amit előre meg kellett tanulni lapokról, könyvekből. Így nem tudtam, hogy milyen szinten vagyok.

Ez volt igazán megdöbbentő, hogy tudtam angolul, leginkább az első évnek köszönhetően, de annyira elnyomott a közoktatás, hogy nem tudtam róla.

Belegondolva az a tudás még mindig semmi volt ahhoz képest, amit a dán oktatás adott nekem. A gyakorlatra épített, könyvmentesen, egy sokkal szabadabb oktatási módszerrel. Angolul beszélni igazán kint tanultam meg. Dániáig kellett repülnöm az angoltudásért.

9 év angol nyögvenyelős tanulgatás után, 9-10 hónap alatt sikerült megtanulnom magabiztosan, stresszmentesen angolul beszélni.

Mindig is tudtam, hogy a nyelvtanulás nem egy 60 méteres gyorsfutás, inkább egy maraton, de Dánia óta azzal is tisztában vagyok, hogy ha a módszer adott, a módszer működik, akkor nem kell 9 év, ahhoz, hogy valaki magabiztosan tudjon angolul kommunikálni.

Így lettünk nagyon jó barátok az angollal és rengeteget köszönhetek neki. Sokszor elfog az az érzés, amit a jogosítvány megszerzése után is éreztem, hogy huh de jó, hogy tudok angolul, ezt nem veheti el tőlem senki, ez már örökre az enyém és bárhova mehetek a világban, nem fogok el veszni.

Ha te nem szeretnél Koppánhágáig vagy Londonig repülni a használható nyelvtudásért, akkor próbáld ki 100% beszéd, 0% könyv módszerünket. Azt a módszert, amivel itthon is „kvázi anyanyelvi” környezetet tudsz magad köré építeni és pontosan azt a nyelvi magabiztosságot adja meg, amely fájóan hiányzik a magyar közoktatásból. Első lépésben jelentkezz be ingyenes szintfelmérőnkre, hogy közösen meg tudjuk nézni, honnan kell elindulnod a tanulásban (+azonnali ajándék vár rád a regisztráció után):

button

 

 

 

Share This