Speak or not to speak… avagy a magyarok nyelvi felkészültségéről

Miért vagyunk utolsók az európai tornasorban, ha nyelvtanulásról van szó? Miért fejlődik csigalassúsággal a magyarok nyelvtudása?

Nyelvhasználat, nyelvismeret hazánkban

Még nem volt olyan régen – a középkorúaknak személyes emlékei is lehetnek róla – amikor a magyarok nem mozoghattak szabadon Európa államai között.

Ugyanehhez az időszakhoz kötődik az is, hogy a nyelvtanulás tárgyát sem választhattuk szabadon, vagyis ha akartuk, ha nem oroszul kellett a hetesnek jelenteni a táblánál az egyetlen elérhető nyelvórán.

Valószínűleg ez a két paraméter hozta magával a magyarok nyelvtanulási hajlandóságának szomorú alakulását, amely napjaink statisztikáira is hatással van.

Pedig a magyaroktól nem áll távol az idegen nyelvek elsajátítása.

Gondolj csak a Monarchia idejére, amikor nem csak a német nyelv birtoklása volt a szoros együttélés miatt természetes. A magyar polgárcsaládoknál akkoriban a mindennapi tájékozottsághoz és alapműveltséghez is hozzátartozott a német, tót, szláv „szót hallgatni”.

A szocializmus éveiben a nyugati kultúrától való teljes elzárkózás az angol és nyugat-európai nyelvek elsajátítását és gyakorlását is lehetetlenné, értelmetlenné tette.

Bár a rendszerváltás óta a lehetőségek is kinyíltak, és a nyelvhasználat is folyamatosan egyre jobban felértékelődött, a nyelvismeret és nyelvhasználat aránya nagyon lassan változik.

Statisztikák és diagramok: sereghajtók vagyunk

Időről időre napvilágot látnak különféle ábrák a hírportálokon és a közösségi oldalakon, amelyek hazánk és Nyugat-Európa nyelvismereti jellemzőit taglalják.

Sajnos a legtöbbnek az a tanulsága, hogy a magyar lakosság Európán és az Európai Unión belül is sereghajtó, mindenféle szempontból.

Érdemes böngészni Jakub Marian cseh nyelvész blogját (jakubmarian.com), akinek mániája a világ jellemzése nyelvészeti szempontból.

Tőle származnak többek között azok a térképes diagramok, amelyek megmutatják, hogy az európai diákok hány idegen nyelvet tanulnak országonként (hazánk 1), a különböző országokban a diákok hány százaléka tanul franciát (hazánkban 6), németet (hazánkban a felsőoktatásban 44).

A szerző is kiemeli, hogy ezek az adatok nem azt mutatják, hányan képesek is használni az adott nyelvet.

Egy másik térképes diagram szól arról, hogy Európában hány idegen nyelvet használnak a különféle országok lakói átlagosan.

Hazánk sereghajtóként 1,5 nyelvet mondhat magáénak fejenként, az élen Luxemburg áll 3,6-tal.

Az angol nyelvtudás vonatkozásában egy 2012-ben készül térkép arról tájékoztat bennünket, hogy az EU-n belül 20%-al szintén az utolsó helyen állunk (vagyis a magyarok ötöde használja csak ezt a világnyelvet), a vezető helyen álló Svédországban ez az arány 86%!

A hazai statisztikai adatok szerint (forrás: KSH) a nyelvismeret hazánkban folyamatosan nő, bár ezzel együtt még mindig nincs mire büszkének lennünk.

A 2006-os adatok szerint a lakosság 25%-a ismert a magyaron kívül legalább egy idegen nyelvet. Ez a szám 2011-re 37%-ra emelkedett, és bár az arány még mindig alacsony, ez a 12% éppen 50%-os növekedést jelent 5 év alatt.

Miért lenne fontos, hogy ismerjünk és használjunk idegen nyelveket?

Az idegen nyelvek ismerete megnyitja a nemzetközi információáramlás lehetőségét gazdasági, kulturális és társadalmi téren egyaránt. Manapság már egyetlen szakember sem engedheti meg magának, hogy ne olvasson külföldi sajtót, ne vegyen részt nemzetközi konferenciákon, ne dolgozzon együtt egy másik nemzet specialistáival akár itthon, akár külföldön.

Egy idegen kultúrát megismerni csak a saját nyelvén lehet igazán, így a tájékozottsághoz és a műveltséghez is hozzá tartozik néhány idegen nyelv legalább alapszintű ismerete.

Ugyanakkor ahhoz, hogy magabiztosan eligazodjunk a világban, elengedhetetlen, hogy a világnyelvek közül is elsajátítsunk legalább egyet, így biztosak lehetünk abban, hogy egy bonyolultabb helyzetben sem fognak „eladni minket”.

A nyelvtanulás és -gyakorlás felturbózza és frissen tartja az agyat. Az idegen nyelvek általában a mienktől eltérő logikai rendszert és nemzeti gondolkodást is fednek.

Ennek ismerete és a két rendszer közötti gyakori váltás edzi az értelmünket és olyan rálátást nyújt a világ dolgaira, amely nélkül egyszerűen szegényebbek vagyunk.

Mi lehet az oka a szomorú statisztikáknak?

Bár tagadhatatlan, hogy hazánkban lanyha a lelkesedés, és persze sokan a rossz anyagi viszonyokra hivatkoznak nyelvi hiányosságaik indoklásakor.

Azt is el kell ismerni, hogy olyan országokban, ahol több náció él szorosan együtt (pl. Belgium), természetes egymás nyelvének nagy arányú ismerete.

Ezek mellett viszont óriási szerepe van a nyelvtanítási módszerek fejlettségének is.

Az innovatív, kevésbé könyvekre épülő, a tanulás élvezetességét és a sikerélményeket előtérbe helyező módszerek Magyarországon még kevéssé elterjedtek.

Így a közvélekedés, amely szerint „véres verejtékkel” lehet csak elsajátítani idegen nyelveket – úgy tűnik – megingathatatlan.

Pedig van más út.  Igazi párbeszédek, valódi emberek között. Elméleti magyarázatok helyett gyakorlás és kommunikáció. Nyelvtanulás tankönyvek és stresszes nyilvános szereplés nélkül.

 

Próbáld ki a 100% beszéd, 0% könyv módszerű angol nyelvtanfolyamot, és győződj meg róla a saját szemeddel, hogy így is lehet: