2019 márciusában István (Steve) lett a Hónap Diákja a Speak! Nyelviskolában. Készült vele egy izgalmas és inspiráló interjú, amiben elmeséli, hogy milyen mesés élményei voltak az angoltudásának köszönhetően.
Névjegy: Pelyák István informatikus. Imád focizni, és hobbija az angoltanulás is. 2 éve tanul nálunk a Speak! Nyelviskolában. Az angoltudása hozzásegítette ahhoz, hogy bátran utazzon külföldre, és izgalmas, illetve híres embereket ismerhessen meg. István teljesen kezdőként indult és szorgalmas munkával, valamint csodás hozzáállással jutott el ahhoz, hogy tudja beszélni a nyelvet, és kiérdemelje a Hónap Diákja címet.
SpeakMan: Mesélj pár mondatot magadról kérlek. Mivel foglalkozol és mi a hobbid?
István: Rádió-tévé műszerésznek tanultam, majd elhelyezkedtem egy nagy gyárban. Itt kezdtem el behatóbban foglalkozni az Informatikával, számítástechnikával. Ott voltam az első hazai XT, AT számítógépek kifejlesztésénél, gyártásánál. Itt határoztam el, hogy ezzel fogok foglalkozni és ötvözöm az elektronikai tudásom a számítástechnikával. A gyár megszűnése után volt pár év kitérőm, míg a jelenlegi munkámat megtaláltam (Samsung márkaszervíz, Számítástechnikai Nagykereskedések szervízvezetése). Mindig képzem magam mert nagyon sok minden érdekel. Jelenleg is rendszergazdája vagyok cégeknek, elektromos berendezéseket javítok, vidékre és most már külföldre is járok dolgozni.
Kedvenc hobbim a foci. Mindig is fociztam, 14 éves korom óta igazolt játékosként, megállás nélkül, hol többet, hol kevesebbet. Jelenleg is minden hét péntekén 2 órát játszom a megszokott gárdával.
Plusz mellé jött az angol – minden nap legalább 1 órát gyakorlom, a számítógépemet bekapcsolva, mindig a Quizlet [otthoni gyakorlást segítő weboldal] indul el.
Kezdetek
SpeakMan: Miért szerettél volna megtanulni angolul?
István: A fiam egy nagy világcég magyarországi képviselője. Először csak megkért, hogy menjek ki a kollégáiért a reptérre. Később, hogy vigyem őket A-ból B-be.
Kezdett zavarni, hogy a rám ragadt angoltudással semmire sem megyek, nem tudtam velük kommunikálni rendesen, nem mertem megszólalni, ültem és hallgattam. Mindig szóltak a fiamnak hogy „Norbi translate”. Ez a helyzet már kezdett zavarni!
SpeakMan: Hogyan találtál rá a Speak! Nyelviskolára és mi volt az első benyomásod rólunk?
István: Ha jól emlékszem 2016 decemberében jött megint egy nagy elhatározás, hogy itt az ideje valami mást is csinálni az életemben, váltani a munkámban, tanulni új dolgokat (mint írtam fentebb, sok minden érdekel, sok mindent tanultam és tanulok most is). Látószögbe került az angol is. Mint informatikus, adott volt, hogy az interneten keresgélek. Napokat, heteket bújtam az ajánlatokat, olvastam a fórumokat. Rátaláltam a Speak! Nyelviskola hirdetésére és egyből megragadta a figyelmemet a „100% beszéd 0% könyv módszer”.
Végigolvastam a weboldalt és mire az aljára értem, már jelentkeztem is a szintfelmérőre (holott nagyon jól tudtam, hogy tudásom=0). Megírtam a szintfelmérőt, majd elmentem Péter bemutató órájára! Az óra számomra lehengerlő volt. Hazafelé menet az autóban csak az járt a fejemben, hogy ez az ami nekem kell! Pár nap múlva hívtak az iskolából és nagyon kedvesen, tapintatosan közölték velem, hogy A1-1 szintről kezdhetem az iskolát amennyiben megfelel.
Tanultál már régebben is angolul? Ha igen, akkor mik voltak a tapasztalataid?
István: Valamennyit tanultam angolul, de nem volt az igazi, nem azt kaptam, amit elképzeltem. 20 év alatt 15 próbálkozásom volt, de mindig elvették a kedvem a tanulástól, mert mindig mást más könyvből és máshogyan kellett tanulni. A tanárok elég gyakran változtak, nem volt meg a folytonosság. Még az alapszintet sem tudták rendesen megtanítani. Gátlásossá váltam.
SpeakMan: Mióta tanulsz nálunk, és mennyit fejlődött a nyelvtudásod azóta? Milyen hatással van az életedre az angoltanulás?
István: 2017 áprilisa óta tanulok az iskolában és már meg merek szólalni angolul. Igaz nem olyan szinten, mint amit elvárok magamtól, vagy ahogy a csoporttársaim tudnak, de ez is folyamatosan javul. 2018-ban Londonban voltunk a családommal (feleségem, fiam, menyem) 5 napot. Bárhová mentünk a fiam előretolt és mondta, hogy most te beszélsz. Nagyon boldog voltam, mikor láttam az elégedettséget, de főleg, hogy megértették az ottaniak, hogy mit akarok, vagy mit mondok.
Idén, már többször voltam külföldön, mint eddig összesen (Prágában, Pozsonyban, Lengyelországban, Cseheknél). Fiamnak sem kell már tolmácsolnia, sőt a kollégái is segítenek, kijavítanak (azt mondják, hogy egy-két feles után elég folyékonyan beszélek (azt nem mondták, hogy angolul-e vagy magyarul 🙂 ).
Angol tanulási élmények
SpeakMan: Szereztél azóta, hogy nálunk tanulsz bármilyen olyan élményt, amihez az angoltudásod segített hozzá?
István: Igen. Például a legutóbbi munkám alkalmával, ami a Duna Arénában megrendezésre került FINA Artistic Swimming World Series Super Final volt június 10-16 között.
Nagyon sok, az úszóvilágban híres emberrel találkoztam személyesen és segítettem a munkájukat (Kanadai, Japán, Francia, Ukrán, Orosz, Amerikai, Olasz). A verseny végén a díszvacsora után a Kanadai csapat edzője pár munkatársammal együtt meghívott minket egy kötetlen baráti beszélgetésre is.
SpeakMan: Van kedvenc Speak!-es sztorid? Bármilyen vicces, vagy kedves dolog, ami nálunk történt és igazán emlékezetes számodra?
István: Hááát igen. Mikor megkaptam a hónap diákja kitüntetést. Nem tudtam, hogy Timi miért örül nekem annyira. Mikor Péter és Józsi bejöttek és átadták ezt a megtisztelő kitüntetést ÉN csak álltam és motyogtam, hogy mennyire meg vagyok hatódva, és hogy nem vagyok ilyenhez szokva. MAGYARUL (ahelyett, hogy pl. angolul mondtam volna köszönetet) motyogtam, nem jutottak eszembe a szavak, ahogy időnként angolul sem!
SpeakMan: Mesélj egy picit azokról, akikkel a legtöbb időt töltötted itt. Milyen a kapcsolatod a tanároddal/tanáraiddal és a csoporttársaiddal?
István: Gyuris Katával kezdtem el a tanulást a Speak!-ben. Nagyon tetszett, nagyon élveztem az óráit, jobban készültem, mint diák koromban bármire is. Személyisége nagy hatással volt rám és eldöntöttem, hogy végig megyek az összes szinten.
Sajnos elment, és megijedtem, hogy új tanár, új dolgok (régmúlt tapasztalatai) jönnek. Székely Ádámmal folytattam tovább és örömmel tapasztaltam, mintha semmi nem változott csak a tanár személye. Ádám, fiatalságával újabb lendületet még nagyobb kedvet adott az angol tanulásához.
De Ádám is elment. És jött Timi. Timit már ismertem a folyosóról, vizsgáztatott is szóbelin. Már meg sem fordult a fejemben, hogy ismét egy új tanár. Nagyon Kedvelem. Egy jelenség!
Csoporttársaimmal nagyon jó kapcsolatot építettünk ki. Páran a kezdetektől együtt voltunk, de a becsatlakozók is nagyon jól beilleszkednek. Szerencsések vagyunk, hogy mindig olyan emberekkel tanulhatunk, akik szimpatikusak is! Az órák hangulata nagyon jó és szórakoztató, az idő észrevétlenül telik a tudás megragad, megmarad.
Hónap Diákja cím
SpeakMan: Mit gondolsz miért te lettél a hónap diákja?
István: Őszintén, nem tudom. Talán, mert két éve járok már a Speak!-be?
SpeakMan: Hogyan fejleszted az angolodat a tanfolyamon felül?
István: Angol nyelvű filmeket nézek, most már beszélgetek angol nyelven (levetkőztem félelmeimet), olvasok angolul, angol hangoskönyvet hallgatok, Quizlet-ezek.
Van egy 5 éves unokám, tanítgatom az érdeklődési szintjének megfelelően, ezáltal ismétlek is sokat.
Motiváció a tanuláshoz
SpeakMan: Miből tudsz motivációt meríteni a tanuláshoz, és hogyan maradsz motivált?
István: Kezdem érezni a nyelvtudás hatalmát! Élvezem és szeretem, hogy már sok mindenről tudok beszélgetni és elismerik az igyekezetemet. El tudok intézni céges dolgokat segítség nélkül, külföldiekkel. Kapcsolatokat tudok kiépíteni.
Sikerek érnek minden irányból, a környezetem értékeli az igyekezetemet. Versenyző voltam, vagyok, leszek. Nem adok fel semmit, amit elhatároztam azt meg is csinálom.
Valahol olvastam, hogy a gyerekek is először a szavakat mondatokat tanulják, kb. 5 éves korukig, figyelik a világot (nem tudom, hogy mennyire igaz). Én csak a második évnél tartok! Látom és tapasztalom, hogy mennyi mindent kell még tanulnom, mik a hiányosságaim.
Ez tesz nagyon motiválttá és erősíti a tudatomat, hogy még többet még jobban tanuljak. És ami a legfontosabb számomra, hogy nem kényszerből tanulok.
SpeakMan: Mit tanácsolnál azoknak, akik most vágnak bele az angoltanulásba? Vagy mivel biztatnád azokat, akik nem mernek belevágni?
István: Akik most vágnak bele: sok sikert, kitartást, könnyed és jókedvű tanulást. Ne kényszerből tanuljunk, a házifeladatokat mindig írjuk meg. Rendszeresen, napi szinten gyakoroljunk. Nem kell megijedni, mindenki úgy beszél angolul, ahogy mi (kivéve az angolokat), csak van, akit megértünk és van, akit nem 🙂 , van, aki megért és van, aki nem.
Akik nem mernek belevágni: Nyugodtan kezdjenek bele, nincs mit veszíteni, csak sikerélmények jöhetnek. Kitárul sok más világ, sok más kultúra. Amikor megyek az utcán és megértek egy szót vagy mondatot, vagy útba tudok igazítani egy külföldit, eltudok olvasni dolgokat, megértek dalokat, filmeket tudok nézni, eltudok mondani érzéseket, véleményeket, idegen környezetben is – nagyon jó érzéssel tölt el, és amikor látom másokon, hogy „de jó neki tud angolul” (pedig még igazából sokat kell tanulnom), kihúzom magam és még büszkébb vagyok. ÉS TERMÉSZETESEN a Speak! Nyelviskolára is, mert egy olyan módszerrel tanít, amivel még én is meg tudom tanulni az angolt. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Szoktam is dicsekedni, ha szóba kerül, hogy hol tanulok angolul.
Nagyon gratulálunk István, igazán inspiráló volt! Ha szeretnél Te is ilyen sikereket elérni az angol tanulásban, akkor próbáld ki a 100% beszéd, 0% könyv módszert: