„2 hónap telt el és most az angol, a nyelvtanulás van a listám legelején. Úgyhogy ez nekem betalált.” – interjú Szőke Judittal, a Hónap Diákjával

Kemény küzdelem és nehéz döntés után, több mint 30 jelölt közül választottuk ki azt a 3 győztest, akik hozzáállásukkal, teljesítményükkel, szorgalmukkal és példamutató elszántságukkal kiérdemelték a Hónap Diákja címet. Sorozatunk második részében a Szőke Judittal készített interjút olvashatjátok.

Judit a Polgár Alapítvány igazgatója, jogász és pedagógus végzettsége is van. Augusztusban az olimpia idejére visz hátrányos helyzetű gyerekeket Brazíliába – ezért is kezdett bele az angol tanulásba. Korábban németül tanult.

SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez! Te is bizonyítottad a teljesítményeddel, kitartásoddal és szorgalmaddal, hogy megérdemled ezt az elismerést. Szerinted miért esett Rád a választás?

Judit: Köszönöm szépen! Semmi másra nem tudok gondolni, mint a teszteredményemre és a szóbelire. Az írásbelim 93%-os lett, a szóbelit pontosan nem tudom, de valószínűleg az is jól sikerült. Szeretném, ha a csoportomból más is átélné ezt az élményt, mert sokan vannak, akik megérdemelnék a címet a teljesítményük alapján.

SpeakMan: Milyen a csoportod? Hogyan telnek az órák?

Judit: Nagyon jó volt az első 60 óra. Kezdetben kicsit kevesebben voltunk, viszont a következő szintre már sok új ember jött, akik jól tudnak angolul, és ez motiválóan hat rám. Hajtok, hogy ne maradjak le és tartani tudjam a tempót a csoporttal. A tanárunkat, Lázár Zsanettet is megkedveltem. Ő civilben fitneszoktató és talán emiatt is, mindig nagy energiákat hoz be óráról órára. Ez a lelkesedés engem is beszippantott.

SpeakMan: Miért a Speak! Nyelviskola? Hol és hogyan találtál ránk?

Judit: Elég idős vagyok már ahhoz, hogy ne legyen gáz, hogy nem tudok angolul és ráadásul olyan területen is dolgozom, ahol kellene tudnom, csak egész egyszerűen nem vettem rá magam. Az iskolában korábban németül tanultam, és a rossz iskolás tapasztalatok után, felnőtt fejjel, nem nagyon akaródzott belevágni a nyelvtanulásba. Mindig fontosabb volt valami más.

Elképzeltem, hogy milyen lenne egy nyelviskolában és ismerve magamat, feltételeztem, hogy nekem több ingerre, impulzusra van szükségem, azt gondoltam ott fogom hagyni az egészet. Korábban próbálkoztam magántanárral, próbálkoztam online angollal, de csak egy helyben jártam. A fotelomig eljött a magántanárom és mégsem haladtam.

De tudom, hogy nyáron meg kell majd szólalnom Brazíliában, ahova az alapítványom szervezésében viszem a gyerekeket, nekik meg azt mondtuk, hogy addig mindenkinek egy szinttel emelnie kell az angolját. Az meg hogy néz ki, hogy én viszem őket, közben én meg sem tudok mukkanni angolul? Ekkor mondta a kolléganőm, hogy van egy olyan nyelviskola, ami beszédközpontú. Így jutottam el ide, hozzátok.

to_do_list_english

SpeakMan: Milyen volt az első benyomásod a Speak!-ről?

Judit: Amikor idejöttem láttam, hogy rendesen ki van találva, fel van építve (szintfelmérő, bemutatóóra, tanfolyam) ez az iskola. Tetszett, hogy az egészet komolyan veszik. Belevágtam és „berántott engem” ez a különleges módszer.

Nagyon tetszik a Speak!-ben, hogy itt a tanuláshoz nem intellektuális felkészültség kell, hanem inkább akarat. Az intellektusodból meg csak a memória kell, amit meg rendesen megdolgoztatnak. Fura dolog „nyelvtanulni”: ha valaki nem jó időszakban, nem jó pillanatban vág bele, akkor szerintem jó, ha van egy olyan kezdőlökés, ami beindítja a tanulási folyamatot. Itt ezt megkaptam.

SpeakMan: Milyen élményekkel távoztál a szintfelmérőről és utána a bemutatóóráról?

Judit: Mindenki kedves volt és jó élményekkel távoztam. A szintfelmérővel tökéletesen felmérték, hogy melyik csoport kell nekem.

A bemutatóóra lenyűgözött, de szerintem ezzel mindenki így van. Péter nagyon erős személyiség, aki jól bemutatta a módszert és azt is, hogyan fog kinézni majd a többi óra, a folytatás. Meggyőző volt.

SpeakMan: Milyen a viszonyod, és mik a céljaid az angollal? Meddig szeretnél eljutni?

Judit: Az az érdekes, hogy nekem az angol korábban nagyon hátul volt a tevékenységeim között. Egy képzeletbeli 100-as listán, ahol fel kellett volna sorolni, hogy mit szeretek csinálni, akkor az angol a 100. lett volna. Utáltam, hogy nem tudom kimondani, nem hallom, értem rendesen. 2 hónap telt el és most az angol, a nyelvtanulás a listám legelején van. Úgyhogy ez nekem betalált.

szoke_judit_interju_honap_diakja

SpeakMan: Mi motivált és mi volt a célod, amikor beiratkoztál hozzánk?

Judit: Motivált, hogy nem tudok angolul. Mivel korábban nem tanultam, ezért nem úgy jöttem ide, hogy 10-15 éve tanulok, de meg sem merek szólalni. Én meg mertem volna, csak nem volt mit. Tehát maga a szégyen motivált. És az, hogy ha a gyerekektől is elvárjuk a nyelvtanulást, a fejlődést, akkor nekem is lépnem kell.

A cél először az volt, hogy hétköznapi helyzetekben megálljam a helyem. Most már ambíciózusabb vagyok: meg akarok tanulni rendesen angolul.

Tulajdonképpen nekem ez egy életmódváltást is jelent. Az, hogy hetente kétszer itt vagyok, több órán keresztül foglalkozom itt és otthon még többet az angollal, változást hozott az idő és energia beosztásomban. Viszont ha elkezdek valamit csinálni, akkor végigviszem, és mindent meg fogok tenni azért, hogy tényleg megtanuljak angolul.

Most már nem azért tanulok, mert valami miatt „kell”, hanem azért, mert ha már eljutottam idáig, nem akarok megállni félúton. Folyamatosan, egész nap a fejemben van az angol és ez egy új helyzet. Ráadásul ezt a díjat is megkaptam, így már tényleg végig kell csinálnom. 🙂

SpeakMan: Mivel bíztatnád azokat, akik még nem mertek belevágni a tanulásba?

Judit: Azzal, hogy itt nem unalmas, pedig nekem nagyon alacsonyan van a tűrőképességem. Viszonylag hamar, gyorsan lehet látni az eredményét és az értelmét. Tehát, ha valaki nem csak le akar nyelvvizsgázni, hanem egy különleges dologban is részt akar venni, ami még hasznos is, akkor tanuljon a Speak!-ben.

congrats

Share This