10 dolog, amit valószínűleg senki nem árult el Neked a nyelvtanulásról (2. rész)
Az előző részben a nehézségekről, az elszántság fontosságáról, a nyelvérzék mítoszáról, a tökéletességre való törekvés, és az elméleti nyelvoktatás zsákutcájáról beszéltünk. A mai részben a nyelvtanulás gyakorlatiasabb vizeire evezünk, és 5 olyan témát járunk körbe, ami után sűrű homlokcsapkodásra és sok „aha-élményre” számíthatsz.
6) Időrabló házi feladat: a sikeres nyelvtanulás esküdt ellensége
Ki szeret olyan dologgal foglalkozni, ami unalmas, érdektelen, vagy kimerítő? Én biztos, hogy nem, és ha csak nem vagy mazochista, akkor valószínűleg Te sem.
A nyelvtanulók azért utálják –teljes joggal– a hagyományos házi feladatokat, mert azok kimerítik a mentális kínzás tényállását: időrablók, fárasztók, és baromi unalmasak.
Mi a 3 legnagyobb baj a hagyományos házi feladatokkal?
- Rákényszerít arra, hogy az órán kimaradt anyagot otthon, egyedül tanuld meg.
- Irtózatosan nagy mennyiségű, és ezért a céljával ellentétes hatást ér el.
- Telezsúfolja az agyadat töménytelen mennyiségű új információval.
A házi feladat nem arra való, hogy egy felkészületlen tanár, vagy rosszul összeállított tanterv miatti csúszásokat veled hozassa be – a szabadidőd, a pihenésed a rovására.
A házi feladat nem arra való, hogy túl sok, vagy túl nehéz legyen, és egy életre elvegye a kedvedet a tanulástól.
A házi feladat nem arra való, hogy újat tanulj, hanem hogy elmélyítsd és bebetonozd a már meglévőt.
A rossz házi feladat túlterhel <===> A jó házi feladat megnyugtat
A rossz házi feladat fárasztó <===> A jó házi feladat könnyű
A rossz házi feladat időrabló <===> A jó házi feladat gyors és egyszerű
A rossz házi feladat új infót ad <===> A jó házi feladat ismétel
A rossz házi feladat nyűg <===> A jó házi feladat játék
7) A szintfelmérőn áll vagy bukik
Több mint 8 000 szintfelmérőt értékeltünk ki az elmúlt több, mint 7 évben. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, és sok tanulságot vontunk le belőlük, de jó okunk volt rá, hogy lényegében alig változtattunk rajta az elindulás óta.
A szintfelmérő egy tükör, aminek a lehető legpontosabb képet kell mutatnia a diákok tudásszintjéről. Miért? Mert pontos szintmeghatározás nélkül eltérő tudásszintű diákok kerülhetnek egy csoportba, ami ahhoz vezet, hogy valaki nem fog tudni lépést tartani a többiekkel, más meg végig unatkozni fog.
A rossz szintbesorolás az egyik legnyomósabb oka annak, ha egy diák otthagyja az iskolát, vagy bejár ugyan, de rengeteg rossz élménye lesz, és többé nem akar majd hasonló közegben tanulni.
A pontos szintfelmérő 2 alappilléren nyugszik:
- Nem tippelgetős, karikázós, hanem kifejtős
- Személyes, és profi az értékelés
Ahhoz, hogy valakit jó csoportba tudjunk besorolni, egy olyan angol szintfelmérőre van szükség, amelyben teljesen ki van zárva a tippelési lehetőség. Nem bízhatjuk a véletlenre a dolgot, ezért nem be kell karikázni a szerintünk helyes megoldást, hanem le kell írni. Nincsenek választási lehetőségek, hanem a valódi tudásunk – annak minden hiányosságával együtt – kerül a papírra.
A személyesség azért fontos, mert csak így derülhet ki, ha egy-egy elrontott példa, vagy válasz azért nem ment, mert még sosem találkozott ezzel a diák, vagy mert régen használta, és elfelejtette (de azonnal beugrik, ha megbeszélte a tanárral).
Erre a korrigálásra egyetlen algoritmus, vagy előre programozott megoldókulcs sem képes. Erre csak egy szakmailag felkészült, profi és tapasztalt tanár képes, aki nem csak egy tesztlapot lát, hanem a hús-vér embert.
8) Csak a kiscsoportos oktatás hatékony
Időről-időre meg szoktuk kérdezni a diákokat, hogy mi az a létszám, amire azt gondolják, hogy azzal még hatékonyan lehet haladni. A válaszadók 85-90%-a a 2-4 fős tanulói létszámot tartja ideálisnak.
Ez azt jelenti, hogy az emberek tudatába jó mélyen beleégették a kiscsoport iránti vágyat. De miért? Mivel több és jobb a kiscsoport egy nagyobb létszámú csoportnál?
A kiscsoportos nyelvoktatás támogatói szerint azért hatékonyabb ez a képzési forma, mert több figyelem és idő jut a diákra, aki ezért gyorsabban tud fejlődni. És ezt a hatékonyságot és odafigyelést fizeted meg akkor, amikor a normál ár 1,5-2-szeresét csengeted ki a beiratkozásnál.
De nem a csoport létszáma határozza meg, hogy mennyire figyelnek oda Rád az órán, hanem a nyelviskola oktatási módszere és hozzáállása. A kiscsoport nem garanciája a fejlődésnek. A jó módszer segítségével fogsz fejlődni.
9) Nyelvtanulás tanár és diáktársak nélkül: a jövő útja?
A nap 24 órájából egyre több időt töltünk online, és egyre több mindenre használjuk a netet. Vásárolunk, kapcsolatokat ápolunk és építünk, ételt rendelünk, újságot olvasunk, zenét hallgatunk, nyaralást szervezünk. Jogos a kérdés: a 21. században miért ne tanulhatnánk tanár és/vagy diáktársak nélkül?
Nagyon sok ügyfelünk meséli, hogy korábban próbálkozott már tanár nélküli tanulással könyvek, hanganyagok, videok, játékok, alkalmazások, stb. segítségével, de nem tanultak meg angolul beszélni.
De miért nem? Ha technológiai fejlődés révén egyre több napi feladatot tudunk a cybertérben elvégezni, elintézni, akkor miért pont a nyelvtanulás a kivétel?
Meggyőződésünk, hogy a tanár nélküli angol tanulási rendszerek jelentős része jó szándékú, fontos és hasznos KIEGÉSZÍTŐ ESZKÖZE lehet a nyelvtanulásnak. A Quizlet, a Word Search, vagy más interaktív szótanuló alkalmazások remek lehetőséget teremtenek a megtanult kifejezések gyakorlásához, de önmagukban nem vezetnek eredményre.
Azok az online angol tanulási rendszerek, amik leckéről leckére vezetik a diákokat, hasznos segítséget nyújthatnak az írásbeli nyelvhasználat, vagy a tanult szerkezetek beégetésében, de alkalmatlanok arra, hogy a nyelvhasználat teljes spektrumát lefedjék. Hiszen hiányzik belőlük a nyelvtudás szíve, a kommunikáció.
A Speak!-ben azért nem foglalkozunk a tanár és diáktársak nélküli angol tanítással, mert kommunikálni akarjuk megtanítani a diákokat. Azt látjuk, hogy a nyelvtanulók 85-90%-ának fizikai fájdalmat, vagy legalábbis komoly nehézséget okoz a beszéd, az angolul való megszólalás.
Angolul kommunikálni, beszélni pedig csak beszéd közben lehet megtanulni.
10) Tankönyvből nem lehet megtanulni angolul beszélni
A tankönyvalapú nyelvtanulás elméleti nyelvtanulás. Idézd fel az általános iskolai, vagy gimnáziumi angolóráidat.
- Egy 45 perces órából hány percet töltöttetek csendben tankönyv szövegeinek olvasgatásával, és hány percet beszéddel?
- Egy 45 perces órából hány percet töltöttetek a tankönyv, vagy a munkafüzet tesztfeladatainak megoldásával és kijavításával, és hány percet kommunikációval?
- És hány olyan órát ültél végig, ahol 25-30 percig egyetlen egyszer sem kellett kinyitnod (angolul) a szádat?
Szerintem túl sokat. A statisztikák szerint is túl sokat.
Teljesen mindegy, hogy középiskolában, magántanárnál, vagy egy hagyományos nyelviskola tanfolyamán tanulsz könyvből – az eredmény ugyanaz. A nagy dózisban és hosszú ideig adagolt elmélettől (igeidők orrvérzésig, nyelvtani szerkezetek kifulladásig, több száz soros szótárfüzetek az utolsó fa kivágásáig, stb.) nem fogod megtanulni használni, alkalmazni a tudásodat.
Ha pedig nem tudod használni, alkalmazni, akkor az első valós élethelyzetben le fogsz blokkolni, kiszárad a szád, lever a víz, és a megszólalástól való félelem csomót köt a nyelvedre. Elnémulsz. Pedig minden kommunikáció alapja a beszéd, a beszédhez pedig mindig legalább két ember kell.
Ez az, amit egyetlen tankönyv sem tud megadni, vagy másképp megfogalmazva: nem tud megtanítani rá. Mert nincsenek hozzá eszközei.
De nekünk vannak. Töltsd ki ingyenes és pontos online szintfelmérőnket, és próbáld ki kötelezettség nélkül 100% beszéd, 0% könyv módszerünket. Meg fogsz döbbenni, hogy mire vagy képes tankönyvek, fölösleges elméleti magyarázatok, időrabló házi feladatok nélkül egy olyan közegben, ahol azonos tudásszintű emberekkel tanulsz együtt angolul: