A Speak!-ben egy 60 órás tanfolyam alatt két megmérettetésen vesznek részt a diákok: egy rövidebb felmérésen a 30. órán, és egy alaposabb, szóbeli és írásbeli teszten a tanfolyam végén.

Kihívásnak (challenge) hívjuk, hogy kevésbé fájjon, de ez attól még vizsga. Méghozzá – különösen a szintzáró – kemény megmérettetés.

Sokszor nekünk szegezitek a kérdést a bemutatóórán, hogy miért csináljuk. Jogos felvetés, hogy miért van szükség bármilyen vizsgára, amikor felnőtt emberek, szabad akaratukból járnak hozzánk, saját zsebből fizetve a tanfolyamot.

Bízom benne, hogy a cikk végére nem csak megérted miért nem „öncélú szívatásról” van szó, hanem lelkes támogatója is leszel a kihívás intézményének (és talán be is iratkozol hozzánk, mert látni fogod mennyire komolyan vesszük a veled való törődést).

Nem a nyelvtanulás miatt jársz nyelviskolába

Talán azt gondolod, elgurult a gyógyszere ezeknek a srácoknak, pedig ha mélyebben belegondolsz semmi szükséged nincs egy nyelviskolára kizárólag az angol nyelv elsajátítása miatt.

A nyelvtani szerkezeteket tankönyvekből is megtanulhatnád.
A szavakat regényekből, szótanuló appok segítségével.
A kiejtésedet sorozatokkal, filmekkel csiszolhatnád.
A hallás utáni szövegértésedet TED videókkal, angol rádiókkal, célzott listening gyakorlatokkal fejleszthetnéd.
A beszélőkédet pedig Skype vagy Tinder-kontaktokkal, külföldiekkel, native speaker tanárral, vagy amerikai rokonokkal való beszélgetésekkel is edzhetnéd.

Az ok, amiért tíz magyarból mindössze négy tud egyáltalán valamilyen szinten megszólalni egy idegen nyelven az, hogy magadtól nem ülsz le tanulni.

Vagy legalábbis sokkal nehezebben, és sokkal nagyobb eséllyel hagysz abba pl. egy online kurzust, mint a mi tanfolyamainkat. (Egy tavalyi adat: a Speak! tanfolyamain, 2017-ben jócskán 10% alatt volt a lemorzsolódás. Máshol pont fordított az arány.)

Hogy jutsz el idáig?

Letöltöd, nyomogatod, aztán megunod az applikációt.
Megveszel egy nyelvkönyvet, aztán fél év múlva – szinte olvasatlanul – felteszed a könyvespolc tetejére porosodni.
Elcsábulsz a szinkronos filmre, mert fárasztó napod volt.
Kétszer berakod a CD-t vezetés közben, de harmadszorra inkább bekapcsolod a Petőfit.

Szóval nem, nem azért jársz nyelviskolába, hogy nyelvet tanulj. Pestiesen szólva: azért jársz hozzánk (vagy ha kevésbé szerencsés vagy valamelyik másik budapesti nyelviskolába), hogy néhanapján kapj egy kis baráti seggberúgást, ha éppen feladni készülöd a tanulást.

A noszogatás mellett viszont van még egy dolog, amiért szükséged van nyelviskolára a nyelvtanuláshoz, ez pedig a szakmai kontroll.

Ezért van szükséged nyelviskolára és vizsgára, ha angolul tanulsz

A tanárod nem csak motivációs tréner, hanem felkészült szakember is, aki azért dolgozik, hogy:

  • kontrollált környezetben;
  • heti rendszerességgel;
  • intenzíven és fókuszáltan;
  • előre meghatározott haladási terv alapján;
  • a szintednek megfelelő gyakorlatok által;
  • és rengeteget beszélve,

HASZNÁLD az angolt. Mert egy nyelv, amit nem beszélnek, halott.

Az a legnagyobb baj a nem beszédközpontú módszerekkel, hogy:

  1. eleve nem beszéltetnek, hanem pl. tankönyveket olvastatnak és teszteket íratnak veled, ezért meg sem mersz majd mukkanni az adott nyelven;
  2. nem biztosítják számodra a megfelelő mennyiségű gyakorlást, mondatszámot, ami ahhoz kell, hogy ösztönösen és nagy rutinnal legyél képes kommunikálni.

Diákként tehát azért az edzésmunkáért jársz nyelviskolába, ami meggátol abban, hogy belezuhanj az első motivációs hullámvölgybe ÉS maximális sebességgel haladj a célod felé.

Ahhoz, hogy tudjuk milyen hatékonysággal dolgozunk, mennyire vált vérré benned az átadott tudás, időről időre meg kell néznünk hol tartasz a tanulással, ennek az eszköze

A vizsga nem csak neked, hanem nekünk is egy nagy teszt. A mi tanáraink munkáját is minősíti, ha komplett anyagrészek hiányoznak a tudásodból, vagy épp ellenkezőleg, már majdhogynem jobban beszélsz angolul, mint a téged tanító kollégám.  

Plusz neked sem mindegy, hogy mire költöd a pénzed, nem igaz?  Komolyan nem is értem, hogyan nyugodhatsz bele ügyfélként abba, ha egy szolgáltató magától nem vállal be egy ilyen típusú visszajelzést a saját munkájáról?

Ugyanilyen könnyű szívvel leokéznád a következő két év hűséget egy telekom cégnél, ha nem lennél meggyőződve róla, hogy a pénzedért folyamatosan magas színvonalú szolgáltatást kapsz?

Egy szó mint száz, a szintközi és szintzáró vizsga a minőségbiztosítás eszközei.

Látnunk kell, hogy milyen ütemben haladsz, hogyan fejlődsz, mennyivel jutottunk közelebb 30-60 óra alatt közelebb a célod eléréséhez, milyen vakfoltokat kell kiszíneznünk, hol kell korrigálnunk.

Az esetek többségében szerencsére nincs szükség korrekcióra, viszont a két kihívásnak köszönhetően azonnal közbe tudunk lépni

A vizsga nem utolsó sorban remek visszajelzés neked is az eddig megtett útról. Közhely – éppen ezért nagyon igaz –, hogy egy nagy célt („meg akarok tanulni angolul beszélni”) sok pici részcélra kell lebontani, hogy képes legyél megvalósítani.

Ilyen részcél lehet az is, hogy a tanfolyam felénél legalább 80%-os tesztet írj. És borzasztóan nagy elégedettséggel tölt majd el, amikor sikerül, erőt adva ezzel a következő ellenőrzőpontig hátralévő táv „lefutásához”.

Többször elmondtuk, leírtuk, hogy a nyelvtanulás nem 100 méteres síkfutás, hanem maraton.

Hosszútávfutóként életbevágóan fontos, hogy fejben és fizikálisan is bírd a távot.

Ahhoz, hogy képes legyél végigfutni a 42195 métert erősen izzó belső motivációra, folyamatos szakmai támogatásra, sok visszajelzésre, mentális támogatásra, frissítőpontra és ellenőrzőkapura lesz szükséged.

Ezt adja meg neked egy jó nyelviskola, egy jó tanár és egy jól felépített vizsgarendszer.

Bognár Gergely
minőségbiztosítási vezető
Speak! Nyelviskola

Share This