Egy veszprémi lány Dániában (true story)

Eljátszottál már a gondolattal, hogy külföldre menj tanulni?

Nem vagy vele egyedül. Mellbevágóan sok középiskolás dönt a külföldi továbbtanulás mellett.  Ma már nehéz olyan embert találni, akinek ne lenne legalább egy ismerőse, aki külföldre jár/járt egyetemre, vagy legalább egy fél évet ne töltött volna Erasmussal külföldön.

Az Új Nemzedék Központ felmérésében megkérdezett 15-29 éves fiatalok 33 százaléka, azaz minden harmadik fiatal válaszolt úgy, hogy külföldön szeretne tanulni, vagy dolgozni. Többségük (69%) a jobb megélhetés reményében tervezi elhagyni Magyarországot.

Felmerülhet benned a kérdés: hogyan indulhatsz el ezen a nehéz, de kalandos úton? A statisztikák és általános jó tanácsok helyett ezért most megosztom veled a személyes sztorimat arról, hogyan vágtam bele a külföldi tanulásba, és milyen akadályokon kellett átküzdenem magamat.

Hogyan kötöttem ki Dániában?

19 éves voltam, amikor a gimnázium után úgy döntöttem: ideje kezdeni valamit az életemmel. A neten keresgélve ekkor találtam rá a Dániai Továbbtanulás oldalára.

Dánia tudatos döntés volt – több okból is. Egyrészt az oktatás tandíjmentes és angol nyelven zajlik. Másrészt mindig vonzott Skandinávia, és szerettem volna egy nyaralásnál mélyebben megismerni a régiót.

Tetszett a gondolat, hogy egyedül, távol a szüleimtől kell megállnom a helyemet.

Egy délután alatt eldöntöttem, hogy megyek. Ez volt a dolog „legkönnyebb” része.

Viszont azonnal rengeteg kérdésre kellett választ adnom. Melyik várost és egyetemet válasszam? Hol tudok jelentkezni a képzésre? Milyen iskolai eredmények kellenek? Hogyan fogom megoldani a lakhatásomat? Milyen anyagi vonzatai lesznek ennek az egésznek?

Dánia gyönyörű ország, és nehéz volt eldönteni hova költözzek. Odense és Kolding között vacilláltam sokáig, végül az utóbbi mellett döntöttem. A tenger mellett lévő picike városka láttán hamar felcsillant a szemem – veszprémi lányként ódzkodtam a nagyvárosi léttől.

Az első akadályok: valahogy be kéne jutni

Márciusban adtam be a jelentkezésemet a koldingi International Business Academy, Multimedia Design and Communication szakára. A felvételi eljárás teljesen más rendszerben zajlik, mint itthon.

Először egy angol nyelvű motivációs levelet kellett megírnom, amihez most már bevallhatom, muszáj volt külső segítséget kérnem.

A középiskolai angolórákon egyszerűen nem kaptam meg azt a szintű tudást, amivel profin meg tudtam volna csinálni ezt a feladatot. Tudtam, hogy ha a levél nem tökéletes, akkor esélyem sincs bekerülni.

Így először magyarul, a legjobb tudásom szerint írtam meg a levelet, aztán lefordítottam, majd egy barátom segítségével csiszolgattam tovább a szöveget.

A motivációs levél megírása után jött az önéletrajz, majd a hivatalos iratok és iskolai bizonyítványok másolatainak összegyűjtése.

A gimnázium végére szerencsére megvolt a nyelvvizsgám, emelt szinten érettségiztem angolból, a Dániai Továbbtanulás pedig biztosított számunkra egy speciális vizsgalehetőséget (Oxford Online Placement Test) is, ami kellett a felvételihez.

A papírmunka után jött a soha véget nem érőnek tűnő várakozás – és egy sor újabb kérdés. Mi lesz, ha nem vesznek fel? Vagy mi lesz, ha felvesznek? Tényleg készen állok rá? Hajtott a kíváncsiság, de a félelem kisördöge mindig ott ült a bal vállamon.

Aztán májusban jött az e-mail a sulitól. Felvettek.

Ezzel foglalkoztam az érettségin való izgulás helyett

Mivel a szóbeli érettségi előtt már tudtam, hogy felvettek oda, ahova a legjobban szeretnék menni, nem nagyon izgultam az eredmények miatt.

A szóbeli tételkidolgozással párhuzamosan kezdődött meg a legjobban várt rész, a lakáskeresés.

Dániában az egyetemek nem hagynak magadra, ha lakást keresel. Koldingban nincs kollégium, viszont van egy weboldal, ahová be lehet regisztrálni, és a megadott paraméterek (ár, méret, elhelyezkedés stb.) az egyetem megkeresi számodra a legideálisabb albérletet.

Ez óriási segítség volt, rengeteg időt és pénzt spóroltak nekem, és az egyetem közbenjárása miatt biztonságban éreztem magam – tudtam, hogy a főbérlő nem fog átverni.

Sikerült a lehető legjobb lakást kifogni, párszáz méterre a sulitól, a városközpont szívében, „mindenhez közel”. Le is csaptam rá, és indulhatott a költözés.

Az első fájdalmas és felemelő élmények

Spontán ember lévén nem apróztam el a dolgokat: nem terveztem előre, nem mélyedtem el a helyi viszonyokban, és kétbőröndnyi cuccal mentem ki a repülőtérre. Elbúcsúztam a szüleimtől, felszálltam a gépre és még akkor se tudtam pontosan hol fog landolni a gép és hol fogok lakni, amikor leszállás után a csomagjaimat vártam.

Utólag bánom, hogy nem készültem fel picit jobban, mert az első időszakban borzasztóan jól jött volna, ha tudom, hogyan működik a közlekedés, hol tudok bevásárolni, vagy honnan szerezzem be a bútoraimat.

A billundi reptéren az első utam az információs pulthoz vezetett, ahol azonnal segítettek és elmagyarázták, hogyan jutok el Koldingba. Felszálltam az első buszra, és bő egy óra alatt „hazaértem”.

Szerencsémre közel volt a lakásom a buszpályaudvarhoz, így (viszonylag) hamar sikerült megtalálnom.

Az első arculcsapás akkor ért, amikor beléptem a lakásba, ami teljesen üres volt.

Kiderült, hogy a dánoknál a bútorozott azt jelenti, hogy a konyhában van bútor, de amúgy kongott az ürességtől a lakás.

Két hét alatt sikerült majdnem teljesen berendezni az új otthonomat, de sosem felejtem el az első sokkot. Kis utánajárással megspórolhattam volna néhány őszhajszálat, de összességében hamar túljutottam a kezdeti nehézségeken.

Nehéz kezdés, boldog befejezés

Az első hetek nehezen teltek. Új ország, új kultúra, új szokások. Távol mindentől, amit megszoktam és mindenkitől, akit szerettem. Nem kertelek: pokolian nehéz volt.

Hamar elkapott a honvágy, amit korábban elképzelni sem tudtam.

Szerencsére a lehető legjobbkor kezdődött az iskola. Alig vártam, hogy megismerjek új embereket, és szerencsére a tanítás egy háromnapos „gólyatáborral” indult. Nem csak a többieket, de a várost és az egyetemet is jobban meg tudtam ismerni, és végre nem éreztem magam egyedül.

Az évfolyamom nagyon színes volt. A világ minden pontjáról érkeztek diákok, szerencsére hamar jó kapcsolat alakult ki köztünk, sok időt töltöttünk együtt, és támogattuk egymást a nehezebb időszakokban.

Rengeteg programot szerveztünk: vacsorákat, filmesteket, táncos bulikat. Mindenki próbált egy kis darabot átadni a saját országából, a saját kultúrájából.

Miután megtaláltam a helyem, jöhetett a munkakeresés.

Az iskola intézte a papírjainkat, amivel munkát tudunk vállalni. Ez volt az ún. „sárga kártya” és a CPR szám. Ahhoz, hogy Dániában munkát vállalhass, szükséged van ezekre a papírokra, és nyitnod kell egy dán bankszámlát is. Egy ismerősön keresztül sikerült is munkát találnom, így hétvégenként az egyetem mellett recepciósként dolgoztam egy aquaparkban.

Ezután már minden ment a maga útján. Egy évet töltöttem kint, majd Erasmuson keresztül, Hágában folytattam a tanulmányaimat.

Dánia az otthonommá vált.

Most is visszavágyom oda, és nem vetem el a gondolatot, hogy egyszer végleg kiköltözzek.

Rengeteget nyertem a külföldi továbbtanulással

Egyrészt muszáj volt felelősségteljes felnőttként magam mögött hagynom a gimnáziumi gyermekénemet. Önálló lettem, és bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon. Ez nagy önbizalmat adott az élethez.

Másrészt sok élménnyel, tapasztalattal és kapcsolattal lettem gazdagabb.

És nem utolsó sorban, sikerült felhoznom az angolom olyan szintre, amire mindig is vágytam. Sok különböző emberrel, kultúrával ismerkedtem meg, és ehhez – na meg persze a tanuláshoz is – rengeteget kellett használnom a nyelvet.

Zseniális volt, hogy az angol végre nem tantárgy, hanem a felfedezés, a megismerés és a kapcsolatépítés eszköze lett az életemben.

Egy percig sem bánom, hogy Koldingot, Dániát választottam.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele.

A végére pedig pár oldal, ami segíthet az elindulásban:

http://www.daniaitovabbtanulas.dk/

https://www.rejseplanen.dk/webapp/index.html

https://www.ryanair.com/hu/hu/

https://www.facebook.com/groups/damacso/?fref=ts

https://www.facebook.com/groups/425709304176797/?fref=ts

http://lejerbo.dk/da/boligsoegende

http://www.iba.dk/fuldtidsuddannelser

Ha kedvet kaptál tőlem a külföldi továbbtanuláshoz, de nem érzed elég biztosnak az angoltudásodat a költözéshez, akkor próbáld ki 100% beszéd, 0% könyv módszerünket, amivel unalmas tankönyvek és gyomorgörcsös nyilvános szereplés nélkül, sokat beszélve tanulhatod meg használni a nyelvet. Első lépésben csekkolj be ingyenes szintfelmérőnkre, hogy megtudd honnan kell elkezdened a tanulást (+azonnali ajándék a regisztrációért):